Csak szerintem rohadt betegek a Joan Cornellá képregények?

Szerintem pedig zseniális, amilyen kettős érzelmeket tud kiváltani az emberből. Esetenként undorító, nyugtalanító, abszurd, fura, megzavaró. Olyan szituációkat is mutat be, amin egyébként nem feltétlen nevetnénk, de a képregények hangulata, a szereplők állandó mosolygása rendkívül különös érzelmeket biztosít nekem, akár el is mosolyodunk rajtuk.

Én, személy szerint a függője vagyok, nagyon szeretem ezt a fajta ellentmondást egy képregényen vagy képen belül.:)

Egy oldalon olvastam, hogy "megerőszakolja az agyunkat", szerintem ez teljesen kifejezi azt, amit nyújt ezek nekünk.:D:D:D:D

Egyébként ez a forrás most inaktív, de ha újra elérhető lesz belinkelem ezt az oldalt is:)