Ezt mire véljem?

Mindenképpen beszélj róla a lányoddal, úgy a legtisztább. Lehetséges, hogy az elején elutasító lesz, és nem szeretne beszélgetni, de ha jó a kapcsolatotok, akkor meg fog nyílni.

Akár elképzelhető, hogy egy rosszabb hangulatában keletkezett a cetli. Bár szerintem egy huzamosabb problémáról lehet szó; erre utal a "Nincs olyan nap amikor nem piszkálnának" rész is. Mindenképpen érdemes tehát komolyan venni.

Ugyan nem vagyok szakértő, és távolról nehéz véleményt formálni, de legvalószínűbbnek azt tartanám, hogy a lányod depressziós, amelyet az utálkozó emberek (osztálytársak?) váltottak ki. (Talán érzékenyebb típus, és nincs olyan jó beszélőkéje, ruházkodása, emiatt a kegyetlenkedők könnyű célpontjává válhat sajnos.)Emiatt jókora önbizalomhiánya is van. Fontos, hogy otthonról megkapja a biztatást, a dicséretet, hogy érezze, egy értékes ember. Fontos lehet olyan hobbi találása is, amiben tehetséges, így érezné, hogy jó benne. Valamint egy hozzá hasonló jó barátnő is sokat érhet.

De még a fentiek megléte is lehet, hogy kevés. Nem könnyű kitörni egy szerepből, amelybe már be van skatulyázva egy közegben. Akár egy pszichológus felkeresése is szükséges lehet (esetleg iskola váltás, ha ott érték a sérelmek).

Mindenesetre feltétlen oda kell figyelni rá, és azon lenni, hogy a közérzete javuljon.