Angliai, vidéki szállodai munkával kapcsolatban van vkinek tapasztalata?

Angliában vannak magán munkaközvetítők, ahonnan vendéglátós munkahelyekre közvetítenek, takarítókat, pincéreket, konyhai kisegítőket stb. Szóval nagyon könnyű ilyen állást találni, ha beszélsz minimum középfokon angolul.

Én csak Londonban dolgoztam szállodában, vidéken nem. Az étterem részlegben voltam pincérnő, és a szobákba is kellett kivinni kaját. Én nagyon szeretek emberekkel, kajával foglalkozni, ezt a munkát is nagyon szerettem, mégis 3 hónap után ott hagytam, fizikailag képtelenség hosszabb távon elviselni. Ilyen helyeken jönnek-mennek az emberek, senki se bírja sokáig. Nálunk volt egy nő, aki ott verte a mellét, hogy ő már két és fél éve itt van, az már nagyon soknak számított :) Minimálbérért (ami igaz, többszöröse a magyarnak és gyakorlatilag luxusban élhetsz belőle az itthonihoz képest) olyan szinten kihasználják a személyzetet, hogy az elképesztő. Mi heti 6 napot dolgoztunk, elvileg napi 8 órában, gyakorlatilag viszont állandó túlóráztatás volt, amit nem fizettek ki. De ezt olyan szinten kell elképzelni, hogy 8 helyett heti több alkalommal 12-16 órát kellett bent lenni, leülni közben nem lehetett, csak egy 30 perces szünetre, már ha épp nem volt sok munka és kiadták a szünetet. Gyakran késő éjszakáig bent voltunk úgy, hogy másnap hajnalra menni kellett vissza (kb. haza se volt érdemes menni arra a 2-3 órára :D). És nem lehetett semmit előre tervezni, gyakorlatilag nem volt magánéletem, nem tudtam találkozókat, programokat szervezni a szabad időmben sem, mert hiába mondták meg elvileg egy hétre előre, hogy mikor kell bemenni, simán előfordult, hogy előző nap az arcomba mondták, hogy márpedig te holnap mégsem akkor jössz, olyan is volt, hogy 8 órára voltam beosztva, és aznap közölték velem, hogy bocs, ma itt maradsz 16 órázni. Amit még nagyon utáltam, az a végtelen pazarlás, ki kellett dobni mindent, amit a vendég kivitt az asztalhoz, akkor is, ha bontatlan volt. Kidobatták velünk a tök jó kenyérvégeket is, mert hogy az rondán mutat pirítósként. Ezzel szemben nem volt pl. felmosóvödrünk az étteremben, mert "nincs pénze rá a szállodának" (megjegyzem, a városban több helyen is 1 fontért láttam olyan felmosóvödröket, amiket a takarító személyzet használt, kész röhej). Szóval kell hozzá tűrőképesség. Viszont a kollégák nagyon kedvesek voltak, és nagyon sokat tanultam, angol szókincset és munkával kapcsolatos dolgokat is, ráadásul mikor hazajöttem, itthon nagyon sokat ért az a pénz, amit összespóroltam, úgyhogy összességében nem bántam meg. Már az is sikerélmény volt, hogy kint 3 nap alatt szereztem magamnak egy magyar szemmel nézve jól fizető állást nulla tapasztalattal, míg itthon vannak, akiknek évek alatt sem sikerül.

Ja, a szállás. Nálunk a legtöbben albérletből jártak be, amit külön kellett intézni, nem volt bentlakás. Nem tudom, máshol hogy van.