Ha irodalomtanár lennél, örülnél ha egy diákod elküldené neked egy novelláját?

Kifejezetten örülnék már az igyekezetének is, illetve annak, hogy talán én szerettettem meg vele a tárgyat. Ha gyengécskének találnám az írást, akkor is kifejezetten értékelném magát a gesztust, még véletlenül se akarnám a kedvét elvenni. Ha még jól is sikerülne, akkor valamilyen formában í"használnám" a novellát: iskolaújságba beleraknám, felolvastatnám órán, stb. Hajrá! ebből csak jó dolog sülhet ki :)

Kinevetni? Szerintem ha ez lenne, akkor a diák nem is csalódhatna nagyobbat. Bárki bármilyen saját irományt küld másnak saját gyermekét bízza rá az illetőre, tehát megbízik a másik félben. Sokan ezért se szeretik terjeszteni, hogy írnak valamit. Soha nem szabad becsmérelni és illetlen módon leszólni az írást, még akkor is, ha az gyötrelmes, de az se jó, ha becsapod és magasztalod. Véleményezni reálisan kell, de csak finoman és tárgyilagosan kell fogalmazni, főleg ha tanár- diák között zajlik le ez a beszélgetés. Jelezd neki, hogy jó, de ez meg ez rossz és ezért meg ezért, így meg úgy lehetne javítani a dolgokon, de aztán sorold fel a jó dolgokat is és bátorítsd a további alkotásra is.

Értem, akkor erről az oldalról is csak azt tudom mondani, hogy az előbb leírtak lennének a helyes reakció, viszont nem mindenki reagál ugyan úgy. A lényeg, hogy a kapott kritikákat mindig reálisan kell értékelni legyen az akár pozitív vagy negatív. Más részt attól, hogy valaki irodalomtanár nem feltétlenül ért az íráshoz, de több szem többet lát. Bárhogy, bármilyen formában is írsz az csak jó lehet, fejlesztő jellegű.