Az emberek, miért csak mások rossz tulajdonságairól beszélnek?

Pontosan, tudod emberi természet, ahogy az irodalom is tartja "mert ha lehet vígasztalásunk, hogy mást még szerencsétlenebbnek látunk ....". Szóval ez egynagyon izgi dolog, de akár állati ösztönök szintjén is igaz ez meg akár civilizáltabb formában is, egy biztos: valahogy megnyugszunk, ha azt látjuk, hogy a másik valamilyen szempontból gyengébb, hülyébb, mert így mi érezzük magunkat többnek.

Rengeteg példát lehetne ide hozni, én csak mondok neked eg ynagyon állatias ösztön-példát, ami még anno koleszos koromban történt. Egy elsős srácot meztelenül mindenki előtt a felsőbb évesek nagyon megpofoztak a folyosón, és szerinted mi volt a reakció? Egyetlen egy ember sem, még a társai sem akarták megvédeni, mert iszonyú "nagynak" érezték magukat attól, hogy nem ők, hanem egy más fiú vanabban a megalázott helyzetben. Ez pedig egyfajta elégedettséggel, örömmel tölti el az embert, hogy ha láthat valakit ennyire kiforgatva az emberi méltóságából.

na de ez az állati ösztönök szintje kb.

Aztán vannak "értelmesebb" kielégülési formák, amikor szimplán csak az által, hogy bebizonmyítod a másikról, hogy ő hülyébb, te ugyan nem változol, mégis hirtelen hatalmas fölénybe kerülsz hozzá képest, és ez ugyan olyan örömmel tölt el.

És még sok más ...... hidd el, ez sokszor tudat alatti folyamat, de nagyon erősen működik az emberben, hiszen benne van a törekvési vágy, a felsőbbrendűség felé mutató vágy, amit úgy érhet el legkönnyebben, ha a másikat lekicsinyti. Kb erről van szó.