Mit csináljak? Nem tudom mit érzek?

Ez az a pont, amikor a közös múlt, és régi érzelmek, és a remény, hogy mindez helyreállhat olyan erős ragaszkodást alakít ki benned, hogy képtelen vagy véget vetni a kapcsolatnak. Én is voltam már ebben a cipőben, nem akartam, hogy vége legyen, nem akartam elengedni, még ha csak szenvedést is okozott nekem a dolog.

Nem mondom azt, hogy az egyetlen megoldás, hogy szakítasz vele, talán meg tudjátok beszélni, és még javulhat a helyzet. De ha ez mégsem sikerül, akkor ne kínozd magad tovább, és bármilyen nehéz is, tedd meg. Minél tovább húzod, annál rosszabb lesz.

Kettes első mondataival, hogy a remény és a ragaszkodás miatt képtelen vagy véget vetni a kapcsolatnak.

Azt viszont megdöbbentőnek találom, hogy azt javasolja, hogy beszéljétek meg a sráccal, miután az már nem csak veszekszik, hanem csúnyán is beszél és MEGÜT!

Hagyd ott a srácot! Én nem tartom elfogadhatónak egy nő megütését soha. Az én barátnőm pedig volt, hogy szándékosan mondott olyan, amivel a lelkembe gázolt, csak mert ő éppen kivolt és rajtam élte ki magát, de nem ütném meg soha, akkor már inkább elhagyom, akkor talán rájön, hogy nem kellett volna.

De te szerintem nem is baszogattad a csávódat, de mindegy is, NEM üthet meg! Hagyd a francba!

Lehet, hogy te szereted, sőt talán ő is valamiképpen szeret, de hogy ez egy szeretetteljes-szerelmes kapcsolat lenne... alig hiszem