Mit tehetnék, hogy ne legyen ilyen érzésem, mert nagyon leviszi a kedvem?

Nem tartozunk a jómódúak közé,ráadásul anyukám és apukám elvált egymástól,és csak anyukám tart el,apukám javarészt semmit sem ad.. Nem azt mondom,hogy éhezünk,van fedél a fejünk fölött,kapunk minden nap enni,csak sajnos olyan emberekkel vagyok körülvéve a suliban,és a barátnőim is elég jómódúak,márkás ruhákban járnak stb.Többnyire ez egyébként egyáltalán nem szokott zavarni,csak néha,mikor összeülünk beszélgetni,azok után valahogy rám jön ez az érzés.. Szóval elég jó iskolába járok,tanulok keményen,hogy olyan szakra tanulhassak tovább az egyetemen,amit szeretek,földrajzzal és matekkal. :) Csak ugyebár angol,német középfokú nyelvvizsgát is le kell tennem,amire azért fel kell készíteni,és az sem kis összeg.. Az egyetemnél pedig alig merek belegondolni,hogy hogy s mint lesz ez az egész. Persze ha betöltöm a 18-at nyáron biztos vállalok valami munkát,de mellette még a nyelvvizsgákat is nyáron szeretném letenni,valamint készülni az érettségire,ott az önkéntes munka is,amit muszáj elvégeznünk. Abba pedig pláne nem merek belegondolni,hogy mi lesz,ha nem vesznek fel arra a szakra,amire menni szeretnék,de tudom,hogy nem így lesz,mert elég kitartó és szorgalmas vagyok,és szerencsémre jó aggyal áldott meg a sors!