Az élet egy nagyon elcseszett dolog, ha nem tanulod, akkor hullj el, azaz haljál meg?

Gyerekként engemet elég sokszor basztattak, nem igazán tudtam kiállni magamért soha, eléggé visszahúzódó voltam. Továbbá így tesi órán is voltak ilyenek, hogy rám szálltak.

Ennek köszönhetően nem érdekelnek a sportok. Gyűlölöm, mindet.

Másrészről, szerintem nem azért kellene valakit szeretni, ahogyan kinéz. Engem már nem a kinézet vonz. Sokáig engem is az vonzott, de ez már megváltozott. Nagyon rég. Engem az sem zavarna, ha egy aranyos, dundi lány, aki nem annyira szép, ha ilyen tudna szeretni én ennek is örülnék.

Undorítónak tartom, hogy azért szeressen valaki, ahogy kinézek. Ne a testemet szeresse, mert én se azt fogom.

Amúgy, nekem annyira nincs bajom a külsőmmel, mert én így is jól érezném magam. Csak azt tudom, hogy.. még se felelek meg másnak.

Mindegy, egy utolsó zárás: Akit érdekel, megnézi, akit nem, nem. Ezek a verseim, 73 + 1, Egy nem az enyém, azt is írtam oda, hogy nem az én versem. Viszont a többi mind az.

www.facebook.com/pages/Versek-az-%C3%A9letemb%C5%91l-by-Dave/297260943639958?fref=ts

Ha tudnám azt, hogy most ebben a pillanatban, van odakint valaki aki szeret és persze tudnék is erről, nem ilyenek lennének. Hanem boldogabbak, vidámabbak.

Csak hát.. sajnos nincs. Van egy idősebb bátyám, aki falja a nőket. De ahogy már mondtam, nekem nem segítettek soha és nem is fognak, rájuk ilyenbe nem lehet számítani.

Nem vagyok rá féltékeny, csak nagyon sokszor sokkol az egész, mert ha itthon van, ami hála az égnek elég ritka, 4-5 havonta, mindig nekem ecseteli, hogy mennyi nővel volt dolga, hánnyal feküdt le, meg fene tudja.

Egy hülye, bunkó, paraszt. Nem tud igazán szeretni és tudom, hogy soha az életbe nem fog megállapodni egynél se. Ezért nem tudok féltékeny lenni rá.

Én meg barátságos lennék, nem igazán vagyok az a humoros, szövegláda. De kedves vagyok, segítő kész, ha kell. Nekem csak egyetlen egy lány kellene, aki szeressen. Basszus, ha beindulna az életem, megtennék azért a lányért mindent!

De hát.. valahogy ez azt hiszem ez lényegtelen.

Nem fog összejönni sohasem, ettől félek.. hogy egyedül maradok, örökre.

Az élet része, hogy társas életet élhess. Tudom, hogy egy kapcsolatban is vannak hátrányok, ez biztos így van. Nem tagadom. Talán akiknek már volt több éves kapcsolata, az lehet inkább azt mondja, hogy jobb egyedül.

De nekem mivel éveken keresztül nem voltak úgy barátaim, valahogy nem is hiányzik. Aki jelen esetben kitudna robbantani a szürke, semmitevő hétköznapokból, az egy lány lenne. Senkim nem volt még úgy mond, nem is szerettek. Most akárhogy is, nem érzem magam rossz embernek, de nekem is kellene valaki. Nem azt mondom, hogy legyen mindig mellettem, de azért legyen mondjuk az, hogy hétvégén vele lehetek, hogy csináljunk érdekesebb dolgokat. Jó magam úgy vagyok vele, hogy ennek az életnek egyedül nincs értelme.

Amúgy egy másik kérdésre válaszolva:

Mivel nincsenek haverok, nem járok sehova sem. Nem szeretek amúgy se nagyon. Nem is tudnék oda menni senkihez sem. Ideáig, többnyire netes társkeresőt próbáltam, de semmi.

Ja és akkor még egy válasz. Jelenleg MÉG nem tanulok!

Azt a fene tudja, hogy mikor fog kiderülni, hogy lehet e menni, mit lehetne tanulni. Jó lenne azért ha azzal is kezdenének valamit már.