Mindenhol ilyenek a testnevelés tanárok? Lent folyt.

Volt egy osztálytársam gimiben, aki nagyon nem bírta a futást. Egyszerűen egy idő után nem kapott levegőt. (Legjobb barát, egy csomó helyre mentünk együtt, szóval azért tudom ilyen jól.) Volt dokinál is, de a doki nem adott felmentést, hanem azt mondta, hogy annyit fusson, amennyi jól esik. Ha úgy érzi, hogy most elég, akkor álljon meg pihenni. Ez eddig oké. De ezt magyarázhattuk a tesitanárnak, mert az nem értett a szóból. Állandóan osztályozta a futást, majdnem minden órán, és haveromnak mindig egyest adott, mert hamar kiállt a futásból, mert nem bírta. A 12 perces volt a legrosszabb. Azt mindenki utálta az osztályból, főleg, hogy amire legjobban emlékszem, az egyszer csütörötökön volt, hetedik órában, ebéd után. (Akkor nekünk kilenc óránk volt.)

Aztán ez az osztálytársam elment valami iskolaorvoshoz, aki ad futás osztályzása alól felmentést. Elkezdett járni a gyógytesire, elvileg akkor már nem kellett volna futnia órán, de ugyanúgy kellett. Hetente kétszer járt gyógytesire és ugyanúgy kellett futnia órán. (Aztán pár hónap után már nem járt, mert azt mondta, hogy ott is kell futnia, meg rajta kívül mindenki gerincferdüléses, és neki is olyan gyakorlatokat kell csinálnia, pedig ő nem az, hanem asztmás.)

Szóval a tesitanárok mindenhol olyanok, hogy nem hiszik el a diáknak, ha valamit nem csinálhat, csak akkor, ha lobogtatja a papírt vagy még akkor sem? Amúgy ennek a tanárnak a mániája volt az osztályozás. Még kilencedikben kötelet akart mászatni velünk, arra meg én kaptam 1est, mert tériszonyom van, és nem másztam fel.

Meg úgy körülbelül mindenre egyest kaptam, ami kötél, gerenda, szekrény, kézenállás, fejenállás. Mert nem mertem megcsinálni.