Miért történik mindig ugyanaz helyzet?

Egy kis faluban élek 4 és fél éve. Nincsenek barátaim,sosem voltak. Akikkel csak megpróbáltam barátkozni,társalogni,mindig rosszul jártam. Az a típusú lány vagyok aki nem az a félénk,ellenben nagyon beszédes és itt rontom el állítólag sokszor illetve hogy egyből megnyílok még egy idegennek is. Mindig úgy jártam hogy hülyének tartottak és kérdőn néztek rám csak mert beakartam szállni egy beszélgetésbe amit nem nézték jó szemmel. Mindig ugyanaz történt. Én megpróbáltam,azt gondoltam egy kedves mosoly egy másik embertől vagy egy kedves szó esetleg mondat felém és akkor az azt jelenti hogy esetleg sikerül összebarátkoznunk. De sajnos ez nem így működik. Csak "álarc mögé bújtak" gondolták csak muszájból viselnek el pl. párom miatt,mert esetleg az ő társasága. Valamilyen okból kifolyólag mindig is a lányokkal jöttem ki nehezebben vagy inkább sehogy mint a fiúkkal. Lassan a 21. életévemet taposom.. Munkám egyenlőre nincs. Így megint csak nehézkes a helyzet. Ha lesz majd munkám,és sikerül beilleszkednem amivel általában problémám szokott lenni,akkor bizonyára könnyebb lesz de addig akár sok idő is eltelhet. Volt néhány olyan ember itt gyk-n akikkel megpróbáltam beszélgetést kezdeményezni,volt akivel több levelet sikerült váltanom kisebb,nagyobb "regényeket" de volt akikkel csak 2 levélig jutottam el,de nem azért mert nem volt már miről beszélnünk hanem azért mert egy idő után valamiért nem írtak vissza. Egy kedves mindig mosolygós vagyok,szerintem csinos is,és ezt nem dicsekedés képen mondom. Nem értem miért nem tudnak elfogadni az emberek. Bezzeg a középkorúakkal pl anyukákkal sosem volt problémám.