Mikor voltatok a legbánatosabbak?

Én most..Nem jó a gépem nem tudom megcsinálni,tiszta beteg vagyok és ráadásul hiányzik az akit a legjobban szeretek!!:(

amikor meghalt a nagyim! Imádtam nagyon nagyon! És sosem tudtam elmondani neki, sosem tudtam úgy kimutatni neki, hogy tudtam, hogy tényleg tudja és érzi, hogy én mennyire szeretem!!! Tudom, hogy most már, hogy figyel rám fentről tudja mennyire de nagyon imádom még mindig!! De 5 évembe telt amíg össze szedtem magam!! A temetőbe még mindig nem tudom betenni a lábam, 6 éve amikor eltemették sem bírtam bemenni és azóta se tudok belépni arra a helyre!

A barátnőm gégerákos volt és én pont ott voltam nála, amikor meghalt. Tudtuk, hogy ez lesz, fel voltunk készülve rá, de mégis... Ott volt a férje is ( otthonában halt meg ), aki sírva kért meg, hogy ne menjek el a temetésre, mert az lesz az ő utolsó közös útjuk és mindenkit megkér majd erre. Azt is mondta, hogy csak annak küld gyászjelentést, akivel meg tudja ezt beszélni. Természetesen nem mentem el a temetésre és évekkel később tudtam meg, hogy sokan voltak, a férje pedig mindenkinek azt mondta, hogy milyen " legjobb " barátnő vagyok én, hogy még a temetésre sem voltam képes elmenni. Első reakcióm a düh volt, azután a tehetetlenség, hiszen akkor már a férj sem élt, nem reklamálhattam. Maradt a bánat.

Nem tudom mikor, de úgy általában akkor vagyok a legbánatosabb, amikor az iskolában az osztályom úgy bánik velem, mint a szeméttel. Ilyen helyzetben voltam valamikor a legbánatosabb.

Nekem január vége óta tart.... Akkor halt meg a barátnőm, autóbalesetben:( Nem térek magamhoz.... Csak fogyok-fogyok és sírógörcsök kapnak el. Sajnos ez még sokáig így lesz... Üdv: Gyuszi, 18

Szia. Köszönöm szépen! (16:30)