Mit tegyek? Az életemben semmi sem jó.14/L (többi lent)

Ronda vagyok arcra,ráadásul pattanásos is,bár talán ez a legkevesebb gondom.A fiúk az iskolában kiröhögnek és elkerülnek,a lányok úgy néznek rám mint egy ufóra.Barátaim nincsenek.Anyámmal élek,mert hiába jó apámmal a kapcsolatom,nem engedi hogy hozzá költözzek.Anyám ha arról beszélek ami a suliban van csak azt mondja hogy bemegy,és patáliát csap(attól csak rosszabb lenne).Ha mondom neki hogy ne,akkor annyit mond hogy jó akkor nem,de itthon is kussoljál(mármint erről).Pedig én csak beszélni akarok valakivel legalább.Szeretek biciklizni,de anyám nem enged el.Ha pl:véletlen kikapcsolom a gépet(megszokásból,oda sem figyelek)akkor 5 percig mondogatja hogy olyan vagyok mint apám,olyan köcsög,mondogatja hogy rohadjak meg,hogy ekkora szemét,undorító ember vagyok.Van hogy 1 hónapig olyan cipőben járok aminek a talpa ketté van,vagy az oldala van leszakadva,de nyáron diákmunkára nem enged.A ruháimban semmilyen szintű nőiesség nincs,csak bő kardigánban és farmerban járok állandóan.A céljaimat nem tudom megvalósítani,mert olyanok hogy gitár/zongora órákra járhassak,megtanuljak nyelveket,de ehhez pénz kéne.Elvileg azért nem enged diákmunkára mert hogy a tanulásra figyeljek.Kb közepes tanuló vagyok,de ennél rosszabb nem voltam akkor sem ha 1 sort sem olvastam el a tananyagból.Nem érti hogy normálisan akarok kinézni,úgy ahogy szeretnék,nem érdekli hogy utálok tükörbe nézni és magamat is utálom.Szóval igazából lehet jobb tanuló is lennék ha diákmunkára engedne.Mert jobb lenne a külsőm=elégedett lennék magammal,boldogabb,kiegyensúlyozott,nyugodt=jobban tudnék a tanulásra(is)koncentrálni.