Semmi célt vagy értelmet nem látok az életemben. Csak úgy vagyok. Mit kellene tennem?
Sziasztok,
az a nagy helyzet hogy egyszerűen teljesen feleslegesnek érzem magam és csak úgy vegetálok. Apám alkoholista már közel 20-25 éve, és semmi remény már hogy valaha is kigyógyul belőle. Már kiskoromban is utáltam, neki megszokott volt az hogy fél 12kor még üvöltette a TV-t és nem hagyott engem meg öcsémet aludni mikor 5-6 évesek voltunk, azonkívül meg állandó veszekedések között ,,nőttem fel." Tehát teljesen megszokott volt hogy anyámmal összevesztek valamin aztán üvöltözés és a többi, én meg mindezt végignéztem. A baj az, hogy apám idővel egyre durvábban kezdett el inni és voltak pohár meg kukadobálások is, meg nem egyszer nekiment anyámnak. Soha nem szerettem, de kiskoromban nem tudtam mit tenni ellene. Minden közös nyaralás azzal végződött hogy üvöltözött velem meg tesóimmal és anyummal és csak leégetett az emberek előtt. De ez igazából már részletkérdés.
A gond az, hogy kb. 4 éve kirúgták a munkahelyéről és egy ,,barátjával" belement egy olyan üzletbe amibe nem kellett volna. Így most minden tartozásunkkal együtt kb. 20-30 millióval tartozunk a bankoknak. Előtte mondhatni hogy egész jólétben éltünk, de akkor se voltunk elárasztva a pénzzel, de amire kellett arra jutott és néha még maradt is. De miután kirúgták intézte el ezt a kölcsönt a barátjával, de ebbe nem akarok belemenni, a lényeg az a 20 milliónyi hitel. És a napjai azóta abból állnak hogy itthon döglik egész nap és TVt néz.
Az utóbbi években voltak neki munkahelyei de 2 hét után kb. mindenhonnan kirúgták, meg ez ilyen ügynöki munka volt, tehát nem egy valamire való munkahely ahol biztos a fizetés. Mint mondtam soha nem szerettem, de amíg volt pénzünk meg kicsi voltam meg akkor még nem volt ennyire alkoholista sem, tehát elviselhető volt. De mint apa-példakép soha semmiben. Mondhatjuk úgy is hogy igazi apám soha nem volt, soha nem törődött se velem se a tesóimmal. Anyám egyedül nevelt fel minket. Apám meg is csalta őt még kb. 8-10 éve, de anyám nem tehetett semmit mert ott volt neki 3 db gyerek, a legidősebb volt talán 12-13 éves, én meg 6-7 körül, öcsém meg 1 évvel fiatalabb nálam. És anyám egyedül a fizetéséből nem tudott volna eltartani minket. Tehát apám sarokba szorította és kihasználta így ezt a helyzetét és megcsalta.
Pár éve volt apámnak egy rendőrségi ügye is mikor pisztollyal megfenyegette azt a ,,barátját" aki átverte ezzel a 15 milliós kölcsönnel. Akkor beutalták elvonóra meg bíróságra járt de az elvonó nem ért semmit mert apám bent volt kb 1 hónapot és még jópárat bent kellett volna maradnia de nem volt hajlandó.
És attól számítva meg csak csúsztunk lefelé és csúszunk azóta is. Mivel apám nem dolgozik, ezért anyámnak a kb. 90ezres fizetéséből élünk 5en, pótlékokkal meg segélyekkel együtt ez még mindig kb. csak 130-140 ezer. Bátyám már 22 éves félig önellátó és dolgozik tehát ő igazából csak itthon alszik meg eszik de nem igazán van itthon mert sokat dolgozik.
De apám meg most CNC forgácsoló tanfolyamra jár és ezért kap havi 40 ezret. De mindezt azután hogy 4 évig élősködött anyámon és tökéletesen elvolt a kis világában hogy etetik meg egész nap döglik. Azt hajtotta nekem, aki akkor kb. 12 éves voltam, hogy menjek csak el én dolgozni, eddig ő tartott el engem most kirúgták, én meg csak itthon kenyérpusztító voltam. 12 éves voltam kb...
A lényeg az, hogy hatalmas szarban vagyunk. Nincs pénz semmire, anyám folyamatosan számolgatja hogy mit hogyan osszon el hogy az elmaradott számlákat fizetni tudja, kajával is nagyon spórolni kell... a banknak persze nem tudtunk fizetni de azóta se árverezték el a házat mert még 1 ideig tudtunk fizetni de ezt egyébként az eredeti megállapodás szerint apám ,,barátjának" kellett volna megtennie.
Aztán pont ma 1 hete ilyenkor történt az kb, hogy apámban mivel nem volt pénze piára elég nagy volt a nyomás és ott baszogatott engem meg anyám meg este. Papírja van róla amúgy hogy nem normális és olyan baja van hogy mondjuk ha egyszer bekattan akkor kiírtja az egész családját, de mondjuk erre nem lenne képes mert egy lecsúszott lomha 100 kilós kövér alkoholista. Előbb ölném meg mielőtt ő megpróbálna engem. De a lényeg a lényeg, mivel eléggé látszott rajta hogy mekkora nyomás van benne mert nem ivott aznap, ezért én épp haverom szülinapi bulijára indultam volna (2 utcányira volt), de mondom anyát nem akarom egyedül itthonhagyni ezzel, megvárom míg felmegy aludni. Aztán szokásos veszekedés, csak most először az életemben nekem is támadt. 1 éve boxolok, így 4x visszaütöttem, de mivel ilyen erővel és ilyen hirtelen támadt helyzetben még nem volt szükségem arra hogy üssek, ezért elég szarul tarthattam a kezem mert a kisujjam eléggé bedagadt. Azóta balesetin megröntgenezték, nem tört el csak hát rosszul tartottam ütés közben és ez nem tett jót neki de elvileg pár hét és rendbejön teljesen.
Tehát nekem támadt. Anyám szétszedett minket de belőlem utána kitört a sírás. Nagyon sokszor sírtam és szoktam is, leginkább éjjel mert aludni se nagyon tudok.
Ezenkívül az iskolában is szenvedek csak. Az osztályfőnököm egy olyan bunkó és lekezelő, lehetetlen alak, hogy hiába csinálsz bármit az neki nem jó. Tanárnak nagyon is jó tanár, de ofőnek soha nem kívánnám senkinek. Ezt egyébként kifejtettem egy másik kérdésemben, majd belinkelem.
Tekintve hogy előkészítős osztály tavaly volt a 0. évem és ugye év végén nyelvvizsgáztunk. Nekem lett a legjobb az osztályban, meg a tanárok szerint is van érzékem a nyelvekhez. Ezekszerint ennek örülnöm kéne, de nem tudok.
Utálok iskolába is járni.
Kb. 6-7. ben még simán megvolt a napi rutinom, hazajöttem, tanultam, eljártam még edzésre (az még nem box volt) és este neteztem aztán lefeküdtem. Barátaim voltak, vannak most is, akkoriban jól éreztem magam. A 8. is nagyon jól ment. De 9.ben valami összetörött bennem, valószínűleg az ofőm hatására. Megutáltam az egész képzést miatta, gyűlöltem minden napot amit ott töltöttem és töltök most is sajnos. De ezt a dolgot kifejtettem a másik kérdésben nem akarok belemenni.
Tehát egyszerűen feleslegesnek érzem magam. Önbizalmam nem sok van, külsőre szánalmasan nézek ki, ismerőseimtől meg hallom hogy apám megint miket csinált a kocsmában. És ez akkora kilátástalan és lehetetlen szar helyzet, hogy nem bírom tovább elviselni. Ha nem járnék edzeni heti 3x, akkor nem tudom hogy vezetném le azt a hatalmas feszültséget ami úgy általában csak bennem van, de nagyon sokszor megfordult már bennem az öngyilkosság gondolata is. Igazából akkor csak - 1 embert kellene itthon eltartani. Semmi jövőképet nem látok magam előtt. Jó tanuló vagyok, edzőm szerint tehetségem is van a boxhoz, ezeknek szerintem örülnöm kéne, de egyszerűen olyan üresnek érzem magam. Ezekről a dolgokról csak 2-3 embernek szoktam beszélni, de nekik is csak neten tudom elmondani, élőben egyszerűen nem megy és inkább magamban tartom. Nem tudom mit tegyek. Nem látok semmi értelmet az életemben. Felkelek, elmegyek suliba, ott valahogy túlélem a napot, utána este elmegyek edzésre és házit írok.
Mivel a tavalyi év elég kemény volt tanulás terén ezért ott edzés mellett csak éjjel jutott időm tanulni, ami kb. abban is megnyilvánult, hogy eleinte csak 1-2x, de aztán rendszeresen rászoktam arra hogy óránként felkeljek hogy ha esetleg maradt házi azt meg tudjam csinálni. Ritka volt az ha 5 órát egyben aludni tudtam. Tehát ezzel tönkrebasztam az ,,alvásomat" is, mostmár évszaktól/időszaktól függetlenül nagyon nehezen, sokszor csak többórányi olvasás után tudok elaludni.
Tehát nem látok semmi értelmet a jövőmben. Semmi pozitív kilátást az anyagiakra nézve, vagy hogy egyszer megszabadulhatunk ettől az alkoholista fasztól, mert ez egy olyan lehetetlen helyzet. Folyamatosan lehangolt vagyok, inkább cska a negatívumot látom meg a dolgokban. Ha néha el is határozom hogy ma megpróbálok pozitív lenni, akkor meg aznap bizto shogy valami olyan dolog fog történni ami megint csak elveszi a kedvem az egésztől. Elegem van... Nem járok szórakozni, nem költök semmire csak ami tényleg nélkülözhetetlen, egy filmre a moziba nem mehetek el mert nincs rá pénzem. És nem tudom mit tegyek...
Itt a kérdésem amit a sulival kapcsolatban írtam ki: http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..
A válaszokat előre is köszönöm.
16/F.
Értem én, hogy el vagy keseredve! Nagy okosságot nem tudok írni neked.
DE: Hidd el, hogy lesz ez még jobb is!!! Ha már te is dolgozni fogsz, könnyebb lesz!
Egyébként nagyon szépen írod le szomorú történetedet.
Ajánlok egy könyvet, könyvtárból is megszerezheted, olvasd el! Byron Katie: Szükségem van a szeretetedre - vagy mégsem?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!