Milyen az írásom? Mit gondoltok róla? Érdekelne maga a történet?

Először a köntöséből bújt ki. Kibontotta a vékony övből kötött csomót a derekán, majd a grafitszürke szatén kelmét lassan lecsúsztatta a vállain, miközben határozottan farkasszemet nézett a képmásával a szállodai szoba mályvaszínű falán függő, egész alakos tükörben. Nem kapcsolt villanyt, nem látta értelmét. Így is tökéletesen – talán túl élesen is – látott mindent az ablakon át beszűrődő holdfénytől, ami ugyan kissé megtört a gyéren elhúzott függöny miatt, de Venice Morielle nem vett róla tudomást.

Pár emelettel alatta, a földszinten lévő szalonban ekkorra már közel hetvenen gyűltek össze, egytől-egyig estélyibe és öltönybe, szmokingba öltözve. Mindenfelé órákon át készült frizurák, különleges hajkoronák alól mosolyogtak és nevetgéltek a nők minden korosztályból, a legkisebbektől a legidősebbekig. Suhantak a drága, színes anyagokból készült ruhák, magas sarkú cipők kopogtak a rózsaszínű márványpadlón. A vendégsereg egy része a hosszú, hófehér abrosszal borított asztalnál eszegette a hétfogásos vacsora utolsó falatjait, néhányan pezsgőt vagy bort kortyolva álltak a sarokban. A kisebb gyerekek a hatalmas esküvői torta maradványai felé mutogattak, miközben az anyjuk kezébe nyomták a kiürült tányérjukat. A csillár alatt táncparketté alakított részen a párok egymásba ölelkezve ringatóztak az élőzeneként funkcionáló, négyfős együttes által játszott instrumentális zenére. Középen az ara egy földet súroló, elefántcsont hernyóselyem ruhában karolta át újdonsült férje nyakát. A lány öltözete többe került, mint háromhavi fizetése, de nem úgy tűnt, mint akinek ez lett volna a legnagyobb gondja. Amerikából hozatta el a nővérével, aki most kerekedő pocakkal, kissé kisírt szemekkel mosolygott össze a korosodó örömanyával az asztalnál.

A zene átszűrődött az emeletek közt, így a nő is hallhatta odafenn a lágy gitár- és hegedűszót. A köntöse a földre csúszott a testéről, körülölelve meztelen lábfejét. A bordái kirajzolódtak enyhén kreolos bőrén át, ami ebben a félhomályban inkább fehérnek és sápadtnak látszott, mint barnásnak. Az elmúlt három hétben alig evett többet, mint ami az éhhalál vagy az ájulás elkerüléséhez szükséges. Az arca lesoványodott, egykor élénken csillogó szemei üresen meredtek a tükörképére. Átkarolta magát, a tenyerét a vállaira téve állt tovább a sötétben. A szíve lassan már megnyugodott, nem érezte azt a keserű bűntudatot és félelemmel kevert izgalmat, néhány perccel azelőtt. Az agya mintha már tompult volna, egyre kevésbé bírta kivenni a saját körvonalait. A különös érzés, ami közeledett, nem volt kellemes, de Venice egy óriási sóhajjal nyugtázta, hogy már nem fordíthatja vissza, ami történt. Nem is állt szándékában.

A lakodalomban ünneplő forgatagban egy fiatal lány újabb pezsgőt két pohárba, majd az egyiket a barátja kezébe nyomta, és ránevetett, mikor a fiú egy viccel szórakoztatta. Mellettük egy idős házaspár próbált az emlékezetükből előcsalni néhány régi keringőlépést, de nem nagyon sikerült. A sötétkék bársonyruhába öltözött, ráncos asszonyka mosolyogva figyelte a férjét, aki még mindig elszántan nézte a lábait, amik sehogy sem akarták azt, amit az öregúr. A pincérek újabb italokat hoztak ki. Közeledett az éjfél, a vendégsereg pedig egyre inkább kezdett felönteni a garatra. Az aggódó édesanyák lassan elköszöntek az ifjú pártól, és kézen fogva, ölbe véve távoztak a szállodából az elálmosodott gyermekeikkel, hogy még le tudják fektetni őket. A vőfély is inkább a fiatal lányokat fürkészte egy sarokban ülve, akik voltak olyan merészek, hogy a combjuk közepéig érő koktélruhákat erre az alkalomra felvegyék, és megörvendeztessék vele a hozzá hasonló férfiakat és a korukbeli fiúkat. Az ifjú férj most a tizenhárom éves unokahúgát kérte fel egy keringőre, aki közel két fejjel alacsonyabb és ötven kilóval nehezebb volt őnála, de borzasztóan élvezte a sürgés-forgást, és a tánctól különlegesnek érezte magát. A termete miatt nem mert felvenni olyan kacér ruhát, mint a többi lány, de valóságos hercegnőként forgott nagybátyja karjaiban. Mindeközben a menyasszony gyorsan ellenőrizte a szőke kontyot a feje tetején az igencsak kulturált mosdó tükrében, egy kis zsebkendővel letörölte az elkenődött rúzst a szája sarjáról, és visszatért a szeretteihez.

Venice óvatosan végigfeküdt a tiszta, frissen mosott ágyneművel takart franciaágyon. A tekintetét a mennyezet felé fordította, és hosszú percekig csak nézte a sötét, kovácsoltvas indákból és levelekből álló lámpát, amelynek öt ágán egy-egy villanykörte várt arra, hogy világíthassanak, de a nő nem kapcsolta fel őket, mióta belépett a szobába. Semmit sem akart látni. Nagy, gesztenyebarna szeme nedves lett, majd egyetlen könnycsepp gördült le a sarkából, végigfutva meggyötört arcán, majd lecsöppent a lepedőre. Egyre homályosult előtte a kép, mire lehunyta a szemhéját. A szája résnyire nyílt, és halkan fellélegzett. Hosszú, hollófekete haja, amely göndörebb volt, mint egy afroamerikaié, nagy, sötét foltként terült szét a párnán. Némán nyelt egyet, aztán úgy döntött, végre elengedi magát.

A vendégek lassacskán szállingózni kezdtek kifelé. Egyesével búcsúztak el a fiatal pártól, akiken már látható volt az elmúlt nap izgalma, öröme és fáradtsága egyben. Valószínűleg ennyi minden után semmire sem vágytak jobban, minthogy álomra hajthassák a fejüket a nászutas lakosztályként szolgáló luxus yachton, ami a Port de l'Arsenal kikötőben várt rájuk, hogy megkezdjék romantikus útjukat a Szajnát. Mikor az utolsó meghívott is eltávozott, karonfogva léptek ki a Marceau Bastille hotel kapuján, immár Madame és Monsieur Gaulle-ként.

Az éjjeliszekrényen egy kis üvegpohárban az ásványvíz utolsó cseppjei megcsillantak, mikor a holdsugár rájuk vetődött. Mellette egy feltépett, lapos doboz hevert, a gyógyszerlevélen a kipattintott tablettáknak már csak a helye látszott. A szél gyengéden meglendítette a függönyt; olyan volt, mintha búcsút intett volna neki. Mikor odalent a régi ingaóra elütötte a fél egyet, a nő szervezete végleg feladta a harcot. Az agya már nem tudott többet teljesíteni. Az ajkát egy utolsó sóhaj hagyta el, majd meztelen teste megmerevedett, aztán örökre mozdulatlan maradt.