Mit tehetnék még?

Az én történetem a szeretetről szól. Úgy érzem, senki sem szeret. Mindenkitől a szeretet vártam, de ezzel csak elüldöztem magam mellől az embereket. Először az osztálytársaimmal kezdtem barátkozni, de senki olyat nem találtam, aki szeretne vagy igazán jó barát lenne. Aztán a tanáraimnál próbálkoztam, de szerintem ezt nem kell ecsetelnem, teljes kudarc. A családomban senkinek semmire nincs ideje, anyukám kiskoromban meghalt, nem maradt senkim. Régebben depressziós voltam... Mostanában pedig túl sokan elutasítanak, és félek, hogy visszaesem.