Miért? Csak ennyi. A többi önmagáért beszél!

Na te szegény.. amúgy majd elpakolják a kérdésed innen..

És próbálj mrg beszélni anyukáddal, de azt tudnod kell, ha ő tart el, akkor igenis tartozol neki beszámolóval. Ha már különmész, és magad keresed a kenyered, akkor azt csinálsz, amit akarsz. :) Nekem ez a véleményem. De ne légy ideges emiatt, mással is előfordul ez, csak kiscit korábban:) 14-15 éves korban... :)

pussz

Huh, ilyen helyzetben még hála istennek nem voltam, nem lehet egyszerű. Én a helyedben megmondanám neki kerek-perec:

- Édesanyám, 20 éves vagyok, nem az a dolgom, hogy neked itthon segítsek, hanem hogy éljem a saját életem, amíg fiatal vagyok. Ezen kívül semmi közöd hozzá, hogy mikor, hova megyek, kivel, és meddig vagyok ott.

Az ok, ha néha besegítesz otthon, én is szoktam 24 évesen, de anyám soha nem várta ezt el tőlem. Ha szépen megkér, segítek. Ha dolgozol, akkor szerintem csak akkor lesz nyugtod, ha elköltözöl, ha tanulsz, akkor meg valahogy ki kell húznod azt a pár évet.

Tudom, h nem ez a "kérdés" , de egy jó tanács:) : mikor leírsz egy j/ly-s szót, írd mindig az ellenkezőjét, mint amit írnál! Nagyon szemet szúr, és alapdolog!

Szerintem se kapd fel a vizet ezen, habár nekem is elegem lenne, én 20 évesen .. háát, :) biztos nem fogom hagyni h ennyire beleszóljanak mindenbe. Nem is értem ebbe mi a jó. Én a saját gyerekemet tuti nem fogom cseszegetni, de már 17 éves korában se, nemhogy 20..

A tanácsom az nekem is, hogy mondd meg neki kereken, hogy semmi köze hozzá, és egyáltalán nem az otthoni dolgok a te feladataid.

Dolgozz sokat, keress sok pénzt, és minnél hamarabb húzz el otthonról. Ha barátnőkkel kivesztek egy kérót, sokkal olcsóbb és gazdaságosabb!

Szerintem jól válaszoltál. Anyád kicsit túl reagálta a dolgot...és legyen akármekkora barom is, meg ne üsd!!!!!

Sajnos nem könnyű feldolgozni egy szülőnek, hogy a gyereke felnőtt...lehet valóban ahogy elöttem irta valaki klimaxol...

Ha ő tart el, muszáj befognod a szádat. Lehet az övét is be tudnád fogni, ha segitenél neki egy kicsit...igy aztán később ha kötekszik, nemigazán lesz alapja...

Kitartás!

szia, én 21 vagyok ugyanez velem a helyzet, ha nem durvább és már jó pár éve tart, szóval nem biztos hogy klimax.

én azt tudom ajánlani, ha elmész valahova, akkor úgy mondd, elmegyek, mert muszály, ide és ide, és ekkor és ekkor jövök. Semmiképp ne legyen másképp, mint amit mondasz, ha egyszer mondtál valamit, az legyen úgy. Mindenképp tedd hozzá: "... és amint visszajöttem segítek, ha szükség van rám..." ez így biztos jól esik neki.

Semmiképp ne háborodj fel, nem ér semmit, pont ez a célja, és ha ugrasz, csak mélyíted a szakadékot. Beszélgess vele sokat, mikor otthon vagy, akár teljesen érdektelen témákról is.

Kérdezd meg a nővéred véleményét is, ő lehet, hogy egy kicsit kívülről látja a dolgokat, sőt, lehet, hogy anyukád panaszkodik is neki, ezért el tudja mondani, mi a véleménye, mi a baj...

Sok türelmet, és ha anyukád elindítja a lavinát, csak számolgatni, lassan, nagyon lassan...és csöndben maradni. Úgyis neki van igaza,bármit mondasz ;)

Hát eléggé érdekes, hogy 20 évesen is még így kérdőre von az anyád, hogy hová mész... Én 20 évesen szültem, külön család meg minden, nálunk már nem az volt a téma, hogy anyám ellenőriz, hanem inkább az, hogy érdeklődött, hogy miben tud segíteni (ha kellett persze), meg jókat beszélgettünk meg most is jókat beszélgetünk. Persze lehet azért, mert én nagyon kezelhetetlen kamasz voltam, és amikor terhes lettem, eléggé le kellett hogy nyugodjak, és szerintem ennek anyám örült alegjobban :)

Na, rád visszatérve, szerintem is az lenne a legjobb, ha el tudnál költözni otthonról. Suliba jársz még vagy már dolgozol? Mert ha már dolgozol, akkor a legjobb lenne elköltözni. Ha meg tanulsz, akkor talán próbálj meg jövő ősszel más suliba menni, másik városba, és legyél koleszos. Ez már csak azért is jó, mert ha látja anyukád hogy ha nem vagy otthon, akkor sem lesz semmi bajod, felelősségteljes, felnőtt gyereke van, akkor talán normálisabb lesz veled.