Hogyan dolgozzam fel apam halalt?

De hát nem is kell elfelejtened! Sőt, emlékezz rá egész életedben! Elbúcsúzni és elfelejteni, nem ugyanaz. Ha el tudod engedni, az csupán azt fogja jelenteni, hogy hagyod őt békében nyugodni, és elfogadod a megváltoztathatatlant. Már csak azért is, hogy te is békében tudj élni. Mondok egy kicsit esetlen, de mégis jó példát: vágtad már el a kezedet? Én igen, elég csúnyán. Fájt a vágás helye? Nekem nagyon. És amíg gyógyult, bizony sokáig éreztem, hogy fájdalmasan lüktet a seb. De ez már a gyógyulás jele volt. A sebem mára meggyógyult. Emlékszem rá, tudom, hogy volt, de nem fáj. A gyász ugyanilyen folyamat. Kell, hogy fájjon, máskülönben sosem gyógyul be. Meg fogod találni a lelki békédet, légy erős és kitartó! A temetés után már egy nagyon, nagyon picivel könnyebb lesz. Túl lesztek a sok megrázkódtatással járó hercehurcán, és lassan mindenki megnyugszik. Fel a fejjel drága barátom (ha nem haragszol a megszólításért)! Nem kell végignézned, ahogy eltemetik az édesapádat, ha nem akarod. Ne ez legyen róla az utolsó emlékképed! Emlékezz rá úgy, ahogy életében láttad! Ilyen képet őrizz róla az emlékeidben! Korán kaptad az első komoly leckét az élettől sajnos, de ezt még nagyon nagyon sok fogja követni. Ezek olyan tragédiák, melyekkel mindenki szembesül az életében legalább egyszer. De túl leszel rajta, higgy nekem! Kitartást és sok erőt kívánok ehhez.