Észak-Koreában vajon boldogok az emberek?

Igen.

Dolgoztam egy dél-koreai cégnél, ahol volt egy északi emigráns kollégám. Ő úgy vázolta a helyzetet, hogy az emberek ott sem hülyék, tudják, hogy éhen halni nem OK, de annyira fogalmuk sincs a külvilágról, hogy azt tartják hétköznapinak, és találnak örömöket az életben. Pl. Te sem úgy élsz gondolom mint az átlag monacói, mégis tudsz szeretni, nevetni, élvezni azt ami van. Persze mint írtam ott sem hülyék az emberek, és azért, sejtik/tudják, hogy nem mind igaz amit a propaganda a külföldi iszonytatós rémvilágról terjeszt (teszem hozzá az sem mind igaz amit nekünk az ottani világról beadnak) de létező fogalom, és betegség, az a tünet amikor egy északinak sikerül átszöknie, és szembesül a valósággal. Ugyanis nagyjából úgy kell elképzelni, és ezt a kollégám át is élte, mintha még előtte sosem jártál volna mondjuk Ukrajnában, és csak azt tudod amit hallottál róla, de amint odamész azt látod, hogy repülő autókon járnak, a világűrben laknak, gondolatvezérelt készülékeik vannak, szóval mint valami túlspirázot sci-fi-ben. Egyszerűen nem képesek elhinni azt amit látnak, (pláne ha dél és nem Kína felé mentek) azt az iszonyatos árubőséget, hogy mindenkinek autója van, bankkártya, mobiltelcsi, divatos ruhák, zenék… Ami nekünk hétköznapi, az számukra olyan, mint egy 19.sz.-i embernek, és szó szerint sokkot kapnak tőle. Pláne, hogy szeretnék mindezt megosztani az otthon maradottakkal, de az esélytelen, és ilyenkor valóban a családtagjaik közellenségnek lesznek titulálva és azt nem kell bemutatni mi jár arrafelé azért. Természetesen tegyük hozzá, hogy az ottani helyzethez nem kis mértékben járult hozzá a világ nagy barátja a cionista usa csatlósaival egyetemben, és nem biztos, hogy ők döntöttek rosszul amikor nem kívántak ennek a nagy boldog kapitalista szemfényvesztésnek az igáslovaivá vállni, de egyelőre nem az Ő oldalukon áll a mérleg serpenyője az tény.