Baj ha ilyen értelemben különbözöm a környezetem nagy részétől? 15/L

Leginkább a kérdés azért fogalmazódott meg mert anyám mindenkinek azt mondja hogy én nem tudom mi a rossz meg a nélkülözés különben nem lennék ilyen.(Szerintem nem egészen igaz,mert volt olyan régebben hogy 3-4 évig semmilyen ruhát nem tudtunk venni, még turkálóból se,és most is csak kb félévente turiból 1 pulcsi,vagy nadrág).Régebben volt hogy napokig csak vajas kenyeret ettünk.1.osztály óta folyamatosan csúfolnak 1-2 ember kivételével valamivel.Persze 1000-szer rosszabb dolgok is is történnek és vannak a világban ezt csak azért írtam hogy azért nem volt totál tökéletes,álom életem mint ahogy anyám mondja.Mert olyan vagyok hogy nem szeretek olyan emberek társaságában lenni akik maguknak is bonyolítják az életüket,és állandóan panaszkodnak(ha tényleg van probléma akkor se értek egyet velük)Úgy gondolom törekedni kell a problémák megoldására természetesen,de miért kell mellé panaszkodni és ezzel még inkább tönkre tenni a hangulatukat? Miért nem lehet inkább helyette arra törekedni hogy a gondok mellett is amennyire lehet boldogok legyünk? Én általában ilyen vagyok,nem szeretem a szomorkodást,a lehangoltságot inkább igyekszem én is vidám lenni(vagy legalább nem megkeseredett) és másokat is felvidítani.Ha valaki rossz kedvű az néha érthető,de nem értem meg azokat akik nem is akarnak nagyjából vidámak lenni,nem hagyják felvidítani magukat,egyszerűen nem akarnak mást csak panaszkodni és sajnálni magukat.Nem szeretek olyan emberekkel,olyan helyeken lenni ahol állandóan kb több élet van egy temetőben mint ott. Mondhatnánk hogy azért vagyok ilyen mert fiatal vagyok és majd ha meg tapasztalom a gondokat akkor nem leszek ilyen.Szerintem nem feltétlen,mert apum is ilyen mint én és a felnőtt bátyám is.