Egy honfogasállkori magyar harcos vagy egy viking harcos nyert volna meg egy igazságos harcot?

Ha nem tekintünk el nemzeti érzésünktől: A magyar nyert volna, mert a vikingek gyenge kis gyíkok.

Ha eltekintünk nemzeti érzésünktől: A magyar nyert volna mert csak és valójában nem tudtunk és nem is akartunk eltekinteni nemzeti érzésünktől.

Egyébként a magyar messziről lenyilazza gyíkot és aztán röhög rajta egyet és kész.

Ha a viking jól pajzsolja magát és egy fransiscát a lóba hajít így közelharcra kényszerítve a magyart, akkor ő győzött volna.

De valószínűleg a magyar több tíz méterről szétnyilazta volna északi barátunkat, esélyt sem adva arra hogy dobófejszét használjon vagy egyáltalán a közelébe kerüljön.

Egyébként szerintem ostobaság összehasonlítani két ennyire különböző harcmodort, ugyanis ebben az esetben minden a tereptől függ.

Ha a magyar otthon a pusztán harcol, akkor érvényesítheti a legnagyobb fegyverét, a távolságot a közelharcossal szemben.

Ha viszont egy sűrű, északi hegyi erdőben támad rá a viking, mind az íj, mind a ló hátrány a számára, és a szablyájával képtelen rendesen védekezni egy dán hosszúbalta ellen, főleg mivel egyébként sem a közelharchoz van szokva, a vikinggel ellentétben. Nem is beszélve a viking páncélzatáról, ami azért a bőrvértnél hatékonyabb talpas harcban.

A maguk nemében mindketten remek harcosok voltak, akik rettegésben tartották Európát északról és keletről.

Nem elég ez?

Igazságos harcban a vikingnek miért ne lehetne íja ??

Igaz, a magyaroknak voltak a legjobb íjászaik , de az északiak elég jól alkalmazták ám a pajzsfal taktikát.