A mostani filmekhez miért nincsen Magyar szinkron?

Én nem beszélek nyelveket, mégis vannak filmeket, amelyeket szívesebben nézek eredeti hanggal, feliratosan, mint szinkronnal. A magyar egyébként híresen jó volt. De! Mint ahogyan a műfordítás, a szinkron sem tud teljesen azonos élményt adni az eredetivel. Néha több, néha kevesebb az adaptáció. A mai tömeggyártás közepesen tehetségtelen fordítókkal, rendezőkkel, színészekkel inkább elvesznek az értékből.

Egy kis sztorit elviselsz?

Egy régi, elhíresült félrefordítás.

(A film címét sajnos nem tudom.)

Szénfekete bokszolótól kérdezi a riporter a filmben:

– Miért verekszel?

– Mert magyar vagyok. (I'm hungry)

A szinkrondramaturgia a többi, fordítással kapcsolatos tevékenységhez hasonlóan nem fix jövedelmet, hanem teljesítmény-alapú bérezést jelent. Az általunk megkérdezett hivatásos fordítók szerint ezt a fajta munkát lehetetlen havi szinten átlagolni. A keresetet folyamatosan befolyásolja a különböző szövegek jellege, nehézsége, a megrendelések gyakorisága, sőt a földrajzi helyzet. Egy vas megyei fordító elmondása szerint vidéken kisebb a verseny, ott 2,5-3 forintot mindenki megfizet egy leütésért - igaz, munka is ritkábban van. Budapesten a fordítóirodák minimálára akár 1-1,5 forint egy leütésért, sőt, szépirodalmi műfordításért az 1 forintos leütési díj is jónak számít. "Egy gyakorlott fordító maximum 20 ezer karakternyi szöveget tud egy nap igényesen megcsinálni, azt is csak akkor, ha nagyon könnyű a szöveg. És persze nincs minden nap munka" - mondja egy műfordító.

Ezzel szemben a lapunknak nyilatkozó dramaturgok többsége adózás előtt mindössze 80-140 ezer forint közötti nettó összeget keres egy hónapban úgy, hogy van, aki heti 6-7 napot, napi 12-14 órát dolgozik ezért a pénzért. A szinkrondramaturgokat filmpercre fizetik, egy filmperc ára pedig attól függ, hogy az adott stúdió miben állapodik meg a megrendelővel. A régi időkben az átlagár a nettó 350 forint volt, ma már ezt az összeget kevés stúdió tartja: jellemzőbb a 300 forint, de van, ahol csak 250-et fizetnek egy perc filmért. Felfelé kevésbé mozognak a fizetések: a mozifilmeket kivéve nem hallani 400 forintnál magasabb percdíjakról. Bár jó minőségben nagyjából 20-25 perc filmmel lehet elkészülni egy nap, ezt tartva is nagyon nehéz megélni, sőt ezt a szintet sem mindig lehet tartani - a leggyakoribb példa, hogy egy hadarós vígjátékkal az embernek sokkal több a dolga, mint mondjuk egy horrorfilmmel. Így nem csoda, hogy sokan nem hajlandóak, mások egyszerűen nem tudják venni a fáradságot a jobb minőségű szöveg érdekében.