A 11-13 éveseknek miért meggyőződésük, hogy nekik kéne tanácsokat osztogatni a 20-30 éveseknek gyereknevelés, párkapcsolat stb. terén?

Szerintem az ő válaszukat is meg kell becsülni...Felnőttként lehet, hogy olyan meglátást, gondolatot adhat egy gyerek, amit már teljesen "kiirtott" belőlük ez a rideg világ. És szerintem hiába vagyunk 20, 30..akár 100 évesek is, sosem leszünk elég érettek, és bölcsek arra, hogy a világ vagy az élet teljes mértékű tudói legyünk. Persze, nyilván tapasztaltabb egy 20 éves családanyuka, akinek a nyakába zúdul a sok munka és miegymás, de ugyanakkor egy gyermeknek is lehet nehéz..: lehet, hogy a felnőttek úgy látják, hogy ők még csak tanulnak, ők még mit sem tudnak az élet nehézségeiről, de van, aki nem is gondol arra, hogy egy gyermek is mennyi szomorúságot, gyötrelmet hordozhat magában, hiszen ők is benne vannak ebben a könyörtelen tempót diktál világban. És még felnőtt fejjel is bele kell gondolni egy gyermek pillanatnyi helyzetébe, hogy neki mi most az elviselhetetlen..stb., mert egyszer te is voltál ilyen korú, és neked is jól esett / esett volna, ha meghallgatott (volna) valaki...ha valaki kikérte volna a te véleményedet is... szerintem sok gyerek azért nem mond el sok mindent a szüleinek (hanem inkább a saját korosztályával posztja meg szívesebben), mert úgy érzi, hogy ő úgy sem értheti meg az ő gondjait. Egy felnőtt pedig sokszor nem kéri ki egy "éretlen" gyerek véleményét. Pedig lehet, hogy olyan dolgokat juttatna eszébe, amilyenre nem is gondolt az adott helyzetben..de ezt már leírtam az első mondatokban is..:)

Egyszóval próbáljuk meg értékelni a másik véleményét, és ne csak kényszerből hallgassuk végig/olvassuk el. Mert mindkét, más-más korban lévő személy nézőpontja különbözhet, de ugyanakkor ugyanolyan fontosak is.

Bocs, hogy ilyen hosszú lett!

14/l