Baj hogyha még nincs pasim?

Nem baj. Nekem pl. 18 éves koromban volt az első hapsim. Jó, ez lehet már késő azért, de addig nem találtam olyat, aki normális lett volna. Vagyis igazából mindegyik fiúval ugyanaz volt a baj, akik próbálkoztak. Mindegyiknek rossz volt a helyesírása, de olyan szinten, hogy rendesen idegesített, amikor írt nekem. És sajnos élőben is ilyen volt. Nekem sem tökéletes a helyesírásom, de amikor a "lett" szót egy t-vel írja, vagy a májust ly-nal, és minden 2. szava hibás, kiakaszt. Mondjuk az első barátom jóval rosszabb, mint később kiderült, drogos-füves volt.. A második meg állítólag a volt barátnőjéből kiverte a gyereket. A mostani tökéletes, néha összekapunk, de 5 perc múlva már szent a béke. És nagyon okos, annyi mindent tud, annyi mindenhez ért, hogy rendesen butának érzem magam mellette néha. És szuperül vezet. Ugyanaz az ízlése, mint nekem, ha kell, bulizunk, de nem visszük túlzásba. Mindennap együtt lógunk, vagyis náluk vagyok mindig, és nem zavarja. Az ágyban is azt kapom, amit várok. És az a legdurvább, hogy kb. 2 éve ismerem, és én és a barátnőim mindig el voltunk ájulva tőle, hogy milyen jó pasi, milyen jól néz ki, milyen szerencsés lehet a barátnője, és erre összejöttünk lassan egy éve:-) mintha csak álmodnék, néha meg mindig úgy érzem:-)

Azt hiszem, hogy egy kicsit túlzásba vittem az áradozást, bocsi:-)