Írtam egy kis szösszenetet. Véleményeket szeretnék, hogy milyen is lett!?

"Az elmúlt 1 év..nos bevallom sohasem voltam még olyan szerelmes , mint abban a titokzatosan csodás egy rövidke évben , amit veled tölthettem. Sosem voltam még annyira boldog , vidám és felszabadult. Soha senki nem ismert még ennyire mint Te. Te ismerted minden oldalamat , minden rezzenésem , minden aprócska kis szeszélyemet. De ez az egy év véget ért, elmúlt (...). Itt állok most és próbálom visszapörgetni az időt, hogy még egyszer, utoljára hagy élhessem át mind azt a jót , ami történt velünk, kettőnkkel, mert tudod.. nekem minden történése ennek az évnek maga volt a gyönyör, az ajándék.Eszembe jut minden egyes együtt töltött óra , minden egyes kis beszélgetés és ó jaj! az a sok vidámság. Igen ám , persze eszembe jutnak a rosszabb pillanatok is , amikor épp nem értettünk valamiben egyet .De az az igazság, hogy én sosem féltem ilyenkor (...), mert tudtam ,hogy a szerelmünk akkora ,hogy ezt semmi sem tépheti szét, akármi történt mi mindig visszataláltunk egymáshoz. Aztán történt valami (...) Sajnos már magam sem tudom mi változhatott meg..Talán már nem szerettük volna egymást annyira???! ( áh ezt kétlem!). Idővel jöttek az egyre nagyobb viták , az egyre hosszabb ideig tartó mosolyszünetek. S aztán már nem mosolyogtunk annyit ,a sok jót megkeserítette az a picike rossz. Nézz , nézz most ránk! Hol vagyunk?! .. Mintha nem is mi lennénk. Két idegen, akikről talán senki sem mondaná meg ,hogy valaha szerelmesek voltak. Sajnos hagytam ,hogy a mindenemmé válj ez alatt az egy év alatt és mikor véget ért elképzelni sem tudtam ,hogy hogyan tovább, gőzöm sem volt ,hogy valaha túl leszek-e rajtad, hogy fogok-e valaha mosolyogni úgy teljes szívből! Utolsó találkozásunkkor azt ígérted ,hogy velem leszel ÖRÖKKÉ itt , bent a szívemben! Nos talán ebben tényleg nem hazudtál, még mindig itt vagy , itt vagy velem , legalább is itt, legbelül. Te segítettél azon , hogy túl lépjek rajtad. És itt áll most egy lány , aki picikét keserűn , de már mosolyogni képes! Te is más utakon jársz már rég, más kezét fogod , erősen (...) Így hát én is megpróbálom megtalálni a saját utam , hisz már nem leszünk soha egyek, hiába tudjuk mindketten , hogy a mi szívünk örökké egy! Így múlt el egy év , s vesz feledésbe egy örök szerelem..." :-)