Foghagyma vagy fokhagyma?

Nem kell lehülyézni senkit mert mind két szó használata helyes! :-)

Fokhagyma, termesztett

Allium sativum L.

Család: liliomfélék (Liliaceae)

Népi név:foghagyma, fokhajma

Angol név:Garlic

Német név: Knoblauch

Leírás és előfordulás:

a fokhagymának 1-2 éves és évelő típusai vannak, ugyanakkor megkülönböztetnek őszi és tavaszi típusokat is. Az előbbiek magszárat fejlesztenek, az utóbbiak viszont nem. A két szélső típus közt átmeneti alakok is ismeretesek. Gyökérzete bojtos. Hagymája több gerezdből (fiókhagymából) tevődik össze, melyek a hagymalevél tövén egymás mellett képződő oldalrügyekből fejlődnek ki. Tőkocsánya rendszerint 30-50 cm hosszú, lapos, barázdált, aprított leveleinek hüvelyei a tőkocsányt félig ölelik. A nálunk tömegben termesztett fokhagymának nincs virágzati szára, virága vagy sarjhagymája, de előfordulnak magszárat fejlesztő (sarjhagymás és virágot hozó) változatok is. A nagyban termesztett fokhagyma hagymája mellékhagymákból áll, ezeket használják fel szaporításukra (a tavaszi vagy őszi duggatásra).

A nálunk üde gyertyán- és bükkelegyes erdőkben helyenként tömeges, és a fokhagymára emlékeztő illatú medvehagyma (A. ursinum L.) hagymái hártyásak, hosszúkásak, legfeljebb 4 cm-esek. Levelei nyelesek, arasznyi hosszúak, tojásdadok, kihegyezettek. Tavasz végén nyíló virágai fehérek.

Felhasznált része:

a gerezdes hagyma (Allii sativi bulbus).

Hatóanyagok:

kéntartalmú illóolaj (allicin, diallil diszulfid, diallil triszulfid és ajoén főbb komponenesekkel) és nem kéntartalmú összetevők (flavonoidok, szteroidok, ásványi anyagok - kalcium, kálium, magnézium, szelén, cink, réz, vas -, vitaminok - A, B1,B2 C, E -; szkordininek, foszfolipidek, aminosavak).

Hatások:

vérlemezkék összecsapódását (trombocita-aggregáció) és a vérrögök (thrombus) képződését gátló, fibrinolitikus (a véralvadáskor keletkező rostos fehérjét feloldó), vérszérum magas koleszterin- és cukorszintjét csökkentő, vérnyomáscsökkentő (antihypertensív), antibiotikus és antioxidáns.

Alkalmazások:

a fokhagyma a magyar népi orvoslás egyik panácea (minden bajt gyógyító) növénye. Sokféle módon (például nyersen, főzve, sütve, aprítva, borban, ecetben vagy pálinkában áztatva) elkészítve önmagában vagy más növényi részekkel együtt rontás ellen, különféle sebek, emésztési panaszok, bélférgesség, magas vérnyomás, szívpanaszok, fertőző betegségek és légúti megbetegedések kezelésénél alkalmazzák.

A fokhagymát tartalmazó modern készítményeket elsősorban a lipid-anyagcsere és az érrendszerben lezajlódó folyamatok szabályozására, például az érelmeszesedés (arteriosclerosis) megelőzésére ill. a folyamat lassítására, a vérszérum kórosan magas koleszterinszintjének (hypercholesterinaemia), valamint a kórosan magas vérnyomás (hypertensio) csökkentésére és hasmenéses állapotok kezelésére használják. A különféle terápiákban a fokhagyma hatóanyagainak egyéb tulajdonságait (antibakteriális, antioxidáns és rákellenes) is hasznosítják.

Ajánlott napi adagok:

érelmeszesedés megelőzésére 6-10 mg alliin (kb. 3-5 mg allicin), ami kb. egy gerezd fokhagymának felel meg, vagy 0,5-1 g szárított fokhagymapor; felső légúti fertőzéseknél 2-4 gramm friss hagyma vagy 2-4 ml tinktúra (1:5, 40% etanol).

Figyelmeztetések:

nagyobb mennyiségű fokhagyma elfogyasztásakor gyomor- és bélpanaszok jelentkezhetnek, és várandósoknak ellenjavallt is.

Dr. Babulka Péter

Fokhagyma, termesztett

Allium sativum L.

Család: liliomfélék (Liliaceae)

Népi név:foghagyma, fokhajma

Angol név:Garlic

Német név: Knoblauch

Leírás és előfordulás:

a fokhagymának 1-2 éves és évelő típusai vannak, ugyanakkor megkülönböztetnek őszi és tavaszi típusokat is. Az előbbiek magszárat fejlesztenek, az utóbbiak viszont nem. A két szélső típus közt átmeneti alakok is ismeretesek. Gyökérzete bojtos. Hagymája több gerezdből (fiókhagymából) tevődik össze, melyek a hagymalevél tövén egymás mellett képződő oldalrügyekből fejlődnek ki. Tőkocsánya rendszerint 30-50 cm hosszú, lapos, barázdált, aprított leveleinek hüvelyei a tőkocsányt félig ölelik. A nálunk tömegben termesztett fokhagymának nincs virágzati szára, virága vagy sarjhagymája, de előfordulnak magszárat fejlesztő (sarjhagymás és virágot hozó) változatok is. A nagyban termesztett fokhagyma hagymája mellékhagymákból áll, ezeket használják fel szaporításukra (a tavaszi vagy őszi duggatásra).

A nálunk üde gyertyán- és bükkelegyes erdőkben helyenként tömeges, és a fokhagymára emlékeztő illatú medvehagyma (A. ursinum L.) hagymái hártyásak, hosszúkásak, legfeljebb 4 cm-esek. Levelei nyelesek, arasznyi hosszúak, tojásdadok, kihegyezettek. Tavasz végén nyíló virágai fehérek.

Felhasznált része:

a gerezdes hagyma (Allii sativi bulbus).

Hatóanyagok:

kéntartalmú illóolaj (allicin, diallil diszulfid, diallil triszulfid és ajoén főbb komponenesekkel) és nem kéntartalmú összetevők (flavonoidok, szteroidok, ásványi anyagok - kalcium, kálium, magnézium, szelén, cink, réz, vas -, vitaminok - A, B1,B2 C, E -; szkordininek, foszfolipidek, aminosavak).

Hatások:

vérlemezkék összecsapódását (trombocita-aggregáció) és a vérrögök (thrombus) képződését gátló, fibrinolitikus (a véralvadáskor keletkező rostos fehérjét feloldó), vérszérum magas koleszterin- és cukorszintjét csökkentő, vérnyomáscsökkentő (antihypertensív), antibiotikus és antioxidáns.

Alkalmazások:

a fokhagyma a magyar népi orvoslás egyik panácea (minden bajt gyógyító) növénye. Sokféle módon (például nyersen, főzve, sütve, aprítva, borban, ecetben vagy pálinkában áztatva) elkészítve önmagában vagy más növényi részekkel együtt rontás ellen, különféle sebek, emésztési panaszok, bélférgesség, magas vérnyomás, szívpanaszok, fertőző betegségek és légúti megbetegedések kezelésénél alkalmazzák.

A fokhagymát tartalmazó modern készítményeket elsősorban a lipid-anyagcsere és az érrendszerben lezajlódó folyamatok szabályozására, például az érelmeszesedés (arteriosclerosis) megelőzésére ill. a folyamat lassítására, a vérszérum kórosan magas koleszterinszintjének (hypercholesterinaemia), valamint a kórosan magas vérnyomás (hypertensio) csökkentésére és hasmenéses állapotok kezelésére használják. A különféle terápiákban a fokhagyma hatóanyagainak egyéb tulajdonságait (antibakteriális, antioxidáns és rákellenes) is hasznosítják.

Ajánlott napi adagok:

érelmeszesedés megelőzésére 6-10 mg alliin (kb. 3-5 mg allicin), ami kb. egy gerezd fokhagymának felel meg, vagy 0,5-1 g szárított fokhagymapor; felső légúti fertőzéseknél 2-4 gramm friss hagyma vagy 2-4 ml tinktúra (1:5, 40% etanol).

Figyelmeztetések:

nagyobb mennyiségű fokhagyma elfogyasztásakor gyomor- és bélpanaszok jelentkezhetnek, és várandósoknak ellenjavallt is.

Dr. Babulka Péter

Fokhagyma, népiesen foghagyma!

"A fokhagyma (Allium sativum) gyógy-, és fűszernövény, melynek hagymagumója fogyasztható... Népies neve 'foghagyma' vagy 'büdös hagyma'."

Pontosan.

Jelenleg az irasmodja magyarorszagon, fokhagyma.

Sose szarmazott a fokfoldrol, ezzel szemben azsiabol.

Regies vagy nepies neve foghagyma, de manapsag mar nem igy irjuk. A nepies neve pedig a metszofog alakjabol szarmazik.

Szoval fokhagymanak ird, mert idovel a g, atalakult, mint ahogy sok minden a nyelvunkben, sajnos a rossz kiejtes vagy egyeb okok miatt, mint nyelvujitas, nyelvtani szabalyok valtoztatasa es sorolhatnam.

Régiesen foghagyma volt.

Például az 1800-as évek végén kiadott Pallas nagy lexikonban, még mint foghagyma szerepel, de Vörösmarty Mihály egyes műveiben is foghagymának írja, sőt, Csokonai Vitéz Mihály is így említi.

Arra nem találtam utalást, hogy végülis miért lett fokhagyma, de manapság már fokhagyma ami jobban elfogadott.