Mit csináljak barátnőmmel? Rendesen elegem lett már belőle.

A legjobb barátnőm sokkal fiatalabb nálam, éretlen, nem fogja fel a dolgok súlyát, komolyságát. Ez önmagában nekem nem lenne probléma, csak túl messzire megy, és vannak elvárásai velem szemben, nem tudom milyen alapon. Valószínűleg mindenki furcsának tartja hogy a legjobb baártőm 12 éves múlt (!!), én meg már gimis vagyok. Nem nagyon érdekel korkülönbség, csak mint mondtam, nem veszi tudomásul amiket csinál. Próbálgatja milyen messzire mehet. Ha rosszat csinálok (ne egetrengető dolgokra gondoljatok) játsza a sértődöttet. De rendesen. Legutóbb eljutottam addig, hogy elegem van abból hogy megengedi magának hogy így beszéljen. Akkor én mondtam másik barátnőmnek, hogy elegem lett ezekből, és hogy komolytalan, és hogy megvárom, mert én bocsánatot kértem, mert úgy gondoltam többet ér a barátságunk mint az egóm, a makcsságom, stb. De őt ez sem érdekelte. Mint említettem, abszolút kis dolgokról van szó. Én meg könyöröghetek napokig hogy bocsásson meg. Elötte rendszerint kiröhögtem amikor ilyenekt csinált, mert nem tartottam fontosnak. Szóval legutobb rámirt hogy szeret és nem akar elveszíteni, Oké, kibékültünk. Aztán volt egy ferde estém, amikor 'összejöttem' egy sráccal. Akit én ismertem, de csak a becenevét tudtam, a nevét sosem kérdeztem, valamiért nem is érdekelt. És ezt még aznap este elmeséltem neki, ő meg kérte hogy linkeljem át neki. Mondtam hogy nincs fönt facebook-on. Jó, ezt persze nem hitte el, de kérte hogy mondjam meg a nevét. Én, meg ugye nem tudtam. És ezt meg nem mondhatom neki hogy nem tudom, vagyis nem mertem, mert tudtam hogy elítél, és hogy csalódna bennem. Aztmondta én vagyok a példaképe, ezért nem akarom hogy csalódjon. Szóval én rávágta hogy nem akarom megmondani, mert nem lényeges. Aztán kilépett. irtam neki, hívtam kinyomta, üzentem smsben, nemirt vissza. Hívogattam még párszor, és mindig kinyomta. Az otthoni telefont felvette, mert nem tudta hogy én vagyok az, de amint beleszoltam aztis letette. Mindenzt azért mert nem mondtam meg a fiú nevét. És ma elmentem hozzájuk, csöngettem, kinézett az ablakon aztán ki sem jött. az anyukája nyitott ajtót, és aztmondta hogy nincs itthon. Mondom magamba, hát persze. Szóval, szerintetek mit tegyek még? mert nagyon úgy érzem hogy ezt már nem éli túl a barátságunk. Megjegyzem még, hogy ráirtam és elmondtam neki az igazat, arra visszairt annyit hogy erre nem mondd semmit, mert már megint ribanc voltam és ismeretlenekkel kavartam (ő többes számban irta, ami nemvolt igaz). De az is megfordult a fejemben hogy ezt azért csinálja mert nem viszem magammal bulizni. Ebben nem nyitok vitát, mindig mondja hogy jönni akar, de akkor annyit mondok neki, hogy nem és kész. Kicsit hosszura sikeredett, de igy is tömören ennyi lenne. Kategóriát nem tudtam hova írjam. Előre is köszönöm a válaszokat.

15/L