Mit gondoltok erről a két kis szövegről?

Fél kukac és birkanyáj

Társadalom. Talán a birkanyáj jut róla eszembe. Amikor az egyik birka jobbra megy, mennek utána a többiek is, nehogy kitaszítsák őket a menő társaságból. Ezzel csak egy gond van. Képzeljük el, hogy az egyik birka egy szakadék másik oldalán dús legelőt lát meg. Felfogóképesség híján, természetesen elindul a szakadék felé, és a többi agyhalott követi. Persze, mindnek vége. És most, milyen jó is azoknak a bizonyos fekete birkáknak, akik nem követik az aktuális trendeket, a szakadékba ugrást meg főleg nem. Igaz, kissé ( vagy nagyon) kitaszítottnak érezhetik magukat, de még magukkal jól elbeszélgethetnek, hiszen jó néha egy zsenivel beszélgetni. Ők egésznek érzik magukat. Pontosan, mint a másik hasonlatomban. Virtuális világ, virtuális ember, virtuális valóság, szinte a virtuális világban élünk. Képzeljük el, hogy minden ember egy kukac. Igen, kukac. Egyik fele a valós énje, a másik a virtuális profilja. Mindenki tudja, hogyha félbevágunk egy kukacot, csodák csodájára megmarad. Tehát, vágjunk félbe egy ilyen ember-kukacot, és tapossuk szét a virtuális felét, mintha kitörölnénk a Facebook profilunkat. A társadalom, a többi egész kukac egy kis utolsó nyomoréknak látja, holott kis barátunk mit sem sejt hiányosságairól. Ő így is egy egész, teljes értékű kukacnak érzi magát. A virtuális énje meghalt, és sajnos sokan így a valós énjét is halottnak tekintik...

Apokalipszis

Egy elképzelt világ, amiben mindenki boldog és elégedett. Azonban ez csak a vég után következhet be. Egyszer mindennek vége van, és talán ami a romokból újjáépül, szebb lesz, mint ez a söpredék. Egy poszt-apokaliptikus világ. Sivár, lelketlen. Háború, járvány, sötétség.Post mortem. Utópia vagy disztópia? Ki határozza meg? Én? Te? Hiszen a szürreális látképeknek nem hihetünk, egyesek utópiát álmodnak, mások egy disztópikus világot. Talán az alaktalantól félünk, de ugyanezért tiszteljük is. Vérző hold, röhögő nap, elfolyó óra. Hihetünk az apokaliptikus látképeinknek? Utolér a megsemmisülés? A mindennapok problémái eltörpülnek a világvége gondolata mellett, de egyesek mit sem sejtve, értetlenül ( talán szándékosan), nem foglalkoznak ezekkel. Egyszer nézz magadba, és tedd fel a kérdést: Félek a haláltól?