Egy idézetet keresek a barátságról. A tartalma a következő legyen: az nem barátság, amikor nem keresed a másik, nem érdekel mi van vele. Be tudnátok nekem illeszteni ide?

De ha már úgy is itt vagyok, akkor megkérdezem, hogy mi a véleményetek. A "bnőm" 2 hónapja nem képes megkérdezni, hogy mi a helyzet felém. Akkor kértem, hogy találkozzunk, de mivel a baráti körben van egy személy, akit nem kedvel, megértettem, hogy nemet mond. De azért a találkozó napján megpróbáltam elérni, hátha megváltozott a véleménye. Nem vette fel. És b*aszott visszaírni, hogy mit is akartam tőle. Azóta nem beszéltünk. Még azt sem kérdezte meg, hogy felvettek-e a fősulira. A 2 hónap elteltével néhány napja írt. Tudja, hogy rosszul esik, hogy nem keresett, de nem is akarja megmagyarázni, hogy miért, mert nem 1 a véleményünk. Írta, hogy a szülei külön költöznek (már rég óta bajok voltak). A válaszom a következő volt: tudom, hogy a családi gondok mellett nem én voltam a legfontosabb, de most nem is rontom tovább a helyzetet azzal, h veszekszem veled. De ha józan paraszti ésszel belegondolunk, ha eggyel kevesebb hülyeséget oszt meg Facebook-on nem jutott volna pont 1 "Hogy vagy? Mi a helyzet?" levélre idő...? Vagy csak én gondolom így...? Már valahogy ki szeretnék törni a dedós szintről: Azért nem kerestelek, mert te sem. Könyörgöm! Ha akarok vmi annyi lehetőség van felvenni a másikkal a kapcsolatot. Régen még azon is elgondolkoztam, h csak azért van velem, hogy ne legyen egyedül. Amikor feltettem neki ezt a kérdést -mert már sok jel erre mutatott- meg volt sértődve. Itt van hamarosan az iskola és kaptam tőle rögtön egy levelet, miközben egész nyáron felém se nézett... Nem tudom ti mire gondolnátok... Bocsi, hogy ilyen hosszú voltam :)