Melyik ez a mese?

Firka Villa. :)

Vagy mégsem?

NAGYTAKARÍTÁS A NAPNÁL

Egyszer egy hatalmas nagy felhő úgy eltakarta az eget, hogy három napig nem lehetett látni a napot.

A kiscsibéknek nagyon hiányzott a napsugár.

- Hová tűnhetett a napocska? - kérdezték. - Keressük meg, hívjuk vissza az égre!

- Igen ám, de hol találjátok meg? - kotkodácsolt a kotlós. - Tán bizony tudjátok, hol lakik?

- Nem tudjuk - csipogták a kiscsibék -, de majd mindenkit megkérdezünk, akivel összetalálkozunk.

- Koty-koty-koty, jól van, menjetek - mondta a kotlós, és ahogy illik, útravalót készített a csibéknek. Adott nekik kicsi zsákot, kicsi zacskót, a zsákocskában magocskát, a zacskóban meg mézeskalácsot.

A kiscsibék útra keltek.

Mentek, mendegéltek, egyszer csak a káposztáskertbe értek. Látják, hogy az egyik káposztalevélen ül valaki, nyújtogatja a szarvát, hátán hordja a házát. Egy csigabiga!

A kiscsibék megálltak, megkérdezték tőle:

- Csigabiga, nem tudod, hol lakik a napocska?

- Én nem tudom, de ott ül a kerítésen a szarka, ő bizonyosan tudja.

A szarka meghallotta, hogy emlegetik, hát mindjárt közelebb röppent, és csirregni kezdett:

- Csibe, csibe, kiscsibék, hová mentek, kiscsibék?

- Elbújt a napocska, megyünk, megkeressük.

- Én is megyek, én is megyek! - örvendezett a szarka, és még közelebb röppent.

- De tudod-e, hol lakik? - kérdezték tőle.

- Azt biz' én nem tudom, de nyúl koma talán tudja, itt lakik a szomszédban, a répaföld csücskében.

A kiscsibék meg a szarka elmentek a répaföldre. Mikor látta a nyúlt, hogy vendégek közelednek, fejébe húzta a sapkáját, a bajuszát megpödörte, és a háza kapuját még jobban kitárta.

- Nyulam-bulam - csipogták a csibék, csirregte a szarka -, a napocskát keressük, nem tudod, hol lakik?

- Azt biz' én sem tudom, de a szomszédom, a kacsa bizonyosan tudja. Itt lakik a nádasban, a patak közelében.

No, elmentek a nádasba, a nyúl is velük ment. A patak partján megtalálták a kacsa házát meg egy szép piros ladikot, a ház mellé volt kikötve.

- Hé, szomszédasszony, itthon van-e kelmed? - kiáltotta a nyúl.

- Itthon, itthon! - hápogott a kacsa. - A tollamat szárítom, három napja nedves, nem süt a napocska.

- Éppen őt keressük! - csipogták a kiscsibék, csirregte a szarka, a nyúl meg buzgón bólingatott hozzá. - Nem tudod, hol lakik?

- Azt biz' én sem tudom, de a patak túlsó partján, az odvas bükkfa alatt lakik a sün, az bizonyára tudja.

Beültek mindannyian a csónakba, áteveztek a patakon, hogy megkeressék a sünt. Meg is találták, ott szunyókált sün koma a bükkfa tövében.

- Sün, sün, sün koma! - csipogták a kiscsibék, csirregte a szarka, hápogta a kacsa, a nyúl meg örvendezve ugrándozott. - Nem tudod, a napocska merre-hol lakik? Három napja nincs az égen. Tán csak nem betegedett meg?

A sün előbb gondolkozott kicsit, azután így szólt:

- Már miért ne tudnám! Tudom én, hol lakik, meg is mondom nektek. A bükkfa mögött van egy nagy hegy, a hegy fölött egy nagy felhő, a felhő fölött az ezüst hold, onnét a napocska csak egy bolhaugrás!

ĺgy szólt a sün, azzal fogta a botját, fülére húzta a sapkáját, és indult, hogy mutassa az utat.

No, útnak eredtek. Mentek, mendegéltek, egyszer csak megérkeztek a nagy hegy csúcsára. S mit láttak? A hegy csúcsának a csücskébe beleakadt egy rettentő nagy felhő, nagyobb, mint három lepedő…

A kiscsibék, a szarka, a nyúl, a kacsa meg a sün mindjárt felmásztak a felhőre, jó erősen megfogóztak benne, azután - huss! - repültek a felhő hátán, meg sem álltak a holdig.

Mikor a hold észrevette őket, egyszeribe ragyogni kezdett ezüstös tányérja.

- Hold, hold, ezüst hold - csipogták a kiscsibék, csirregte a szarka, hápogta a kacsa, s a nyúl meg a sün is szépen kérlelte -, mutasd meg nékünk, hol lakik a napocska! Három napja nincs az égen, három napja vacogunk!

Úgy látszik - gondolták -, elaludt a napocska, nem akar felébredni.

S akkor egyszerre rázendítettek: a kiscsibék csipogtak, a szarka csirregett, a kacsa hápogott, nyulam-bulam makogott, a sün pedig az ablakon kopogott a botjával.

- Napocska-korongocska, kelj fel! Süss ki, napocska!

A napocska felébredt, nagyot ásított.

- Ki az, ki kiabál? Ki zavarja álmomat?

- Mi vagyunk itt, a kiscsibék, a szarka meg a nyúl, a kacsa meg a sün. Eljöttünk, hogy felköltsünk, éppen reggel van!

- Jaj, jaj, kelnék én, de hát hogyan keljek? - szomorkodott a napocska. - Három napig eltakart egy fekete felhő. Hiába sütök, mégsem ragyogok, úgy bepiszkolódtam.

Amint a nyúl ezt meghallotta, mindjárt kerített egy vödröt, s elkezdte hordani a vizet. A kacsának sem kellett több - egyszeriben mosni kezdte a napot. A szarka a törülközővel törülgette, a sün a tüskéivel kefélgette. A kiscsibék meg a porszemeket fújogatták le az álmos napocskáról. Ez aztán igazi nagytakarítás volt! Egykettőre úgy megtisztították a napot, hogy menten kibújt a házából, kiballagott az égre, és vidáman ragyogott.

Gondolhatjátok, micsoda öröm volt odahaza! A kotlós kifutott az ólból, maga köré hívta a kiscsibéket, és azóta is ott futkosnak az udvaron, magot keresgélnek, s ha jóllaktak, a napon melegszenek.