Mit szóltok "hozzám", és tényleg olyan nagy baj, ha nincs olyan ember az életembe, akivel mindent megtudnék beszélni, vagy talán ez az én hibám és keressek valakit?

Itt a nyár, gondolom minden velem egykorú középiskolás várta, nos, hát én annyira nem. Rengeteg szabadidő szakadt rám most, hogy nincs suli (rengeteget tanulok, mivel szerintem ez fontos, és hát nem egy könnyű gimibe mentem). Elég sok dologgal lefoglalom magam, mint a turizás, fotózás, olvasás, pakolgatás, séta a városban, filmnézések, zenehallgatás, blogírás meg hasonlók, de mégis mindig amerre járok, mindenki a barátnőjével van. Nekem sajnos nincs egy jó barátnőm sem, sajnos teljesen más vagyok, mint az ismeretségi köröm. Az osztályomban is úgymond széjjel vannak bontva a kis csoportok, hogy a nagy piások, a kis butuska ribancok, az okosok, kolisok, kintről bejárók stb. (komolyan!) Most tudtam le az első évem, de az osztály felével még nem is beszéltem, annyira szét vagyunk szakadva egymástól. Én csak pár ember közé szoktam néha beülni, de nagyon ritkán tudok megszólalni, ugyanis olyan témákról beszélgetnek, ami engem szinte nem is érint. Év elejéig jópofiskodtam pár lánnyal, akik azután teljesen megváltoztak (mindig beszólogattak, meg kihagytak a dolgokból stb.). Nem mondom, hogy élet halál kérdése, hogy legyen most barátnőm, mert eléggé jól elvagyok egyedül is, na de azért nem lenne rossz.. Nos? :)

16 éves lány