Mi a te életed célja?

> Viszont, ha az ember olyan eszmék /?/ szerint él, hogy "szeressük és segítsünk egymásnak pl", az egy olyan cél, amit nem lehet véglegesen elérni.

Ez persze nagyon általánosan leírt "törvény".

Hétköznapi cselekvésre értve ez egészen kicsi dolgokat is jelent. Nem kell semmi nagy magasztos dologra gondolni. Már akár csak az hogy rámosolyogsz valakire az utcán. Szólsz egy kedves szót valakihez. Apró gesztusok. Nem feltétlen "aranyóra lánccal :-D" az, amit adni kell.

Egy köszönés. Kedvesség, türelem.

2 éve beköltözött az utcánka egy hajláktalan. Nem vagyok az a nagyon pénzadó ember, de a bácsi valahogy nagyon szimpatikus volt. És mert akkoriban elég depis voltam, valahogy mégjobban felnagyítva éreztem dolgokat, például azt is milyen szar lehet a minus fokokban az utcán aludni szegénynek. Bár ezen nincs mit nagyítani, nagyon szar lehet neki kint.

Egyszer takarítottam ki a kamrát és dobtam volna ki egy csomó dolgot. Aztán eszembe jutott, hogy a bácsi egy csomó dolgot hasznosíthatott volna belőle.

Mert mi hihetetlen luxusok közepette élünk és ezzel tisztában sem vagyunk. Ami nekem "szemét, vagy haszontalan" az másnak kincs.

És akkor összeszedtem mindent ami ehető és hasznosítható.

Mit ne mondjak egy nagyon nagy zacskó megtelt.

És ne tudd meg mekkora élvezet volt átgondolni mit tegyek bele még a pakkba, tiszta örömöt okozott nekem:

Hétvégról megmaradt sűlt hús, amihez nekünk már nem volt "kedvünk" fött krumplival. Ezt jól megmelegítettem neki.

Kacsa zsír, amivel már szintén nem tudtunk mit kezdeni.

Ehhez só, paprika, karikákra vágott hagyma és persze kenyér

Egy üveg vörösbor kinyitva, mert kaptuk és mi nem isszuk.

Csoki és cukorka, amit mi már nem ettünk meg.

Földimogyoró.

Újságok - ezt mondjuk nem tudom mennyire tudta hasznosítani

Meleg kávé és tea

Tányér, evőeszköz

És már nem is emlékszem mit tettem még bele, csak arra hogy tök izgultam, hogy örülni fog-e.

Aludt a bácsi mikor letettem mellé a nagy szatyrot és sunyi módon meglestem hogyan fogadja. Annyira izgalmas volt. És őszintén hihetetlen jó érzés volt.

Nem magamat akarom fényezni /persze azt is/, de igazából olyan, mintha magammal csináltam volna jót. Hihetetlen jó érzés volt. És az is, hogy gondolom nem sok ilyen pakkot kap és belegondolni hogy csodálkozhat és remélem örült is neki :-).

A bácsi 2 évig folyamatosan visszajárt az utcánka lakni .-) és egyszer megfigyeltem, hogy egy nénike is vitt le neki meleg ételt :-). Általa többen is hasznosnak érezhették magukat :-)!!! Ez itt a lényeg :-).

Tehát persze a segítés is oda-vissza működik. Mikor másokon segítesz, akkor lényegében magadon is.

De persze nem vagyok híve a túlzásoknak sem e téren. Nem hívtam volna fel a bácsit a lakásomba, hogy lakjon ott télen. Aki egyébként szerintem meghalt azóta. A végefelé kezdett nagyon rosszul kinézni, párszor bevittél a szállásra meg orvoshoz is. Szerintem nagyon beteg lehetett.

Remélem tudtam neki szerezni egy olyan emléket, ami jókedvre derítette azért.

De az életemet nem adnám a segítését azért.