Felejtsük el? Ezt mind Felejtsük el? Trianont Felejtsük el? Mit mondotok?

…és volt, amikor Prága volt a magyar (?) király székhelye.

Nem, nem kell elfelejteni. Dehogy kell. Csak éppen az embereknek azokkal van tele a hócipője, akik néhány történelmi tényt elfeledve, vagy szándékosan elhallgatva döngetik a mellüket. Íme, egy példa: Magyarország a magyaroké. A trianoni határokon belül a lakosságnak kevesebb mint a fele volt magyar. Az az 52% semmi? Hm? És milyen magyar országról (!) van is szó? Az un. trianoni határ négy évet jelentett. Magyar ország (még mindig így!) területe volt nagyobb is, kisebb is. Egyes történetírások szerint Magyarország az Árpád-ház kihalásával megszűnt létezni. Legközelebb a tanácsköztársaság ideje számítható esetleg annak, de inkább a Magyar Népköztársaság megalakulásától. Évszázadokon át független, önálló magyar állam nem létezett.

Erdély – bár magyarlakta – pedig soha nem volt magyar ország része. Önálló fejedelemség volt, nem volt a mindenkori magyar uralkodó alá rendelve.

Ne felejtsd el, de fogadd el! Lásd a tényeket, és ne vakítson el az érzelem. Az, hogy sokan folyamatosan felhozzák a témát olyanok, akiknek gyakorlatilag semmilyen személyes érintettsége nincs a témában (Kérdező, te sem Felvidéken születtél. Dédapád személyesen volt érintve, őt megértem, de téged nem…) – ráadásul mindenféle indulatoktól telítve –, nem használ a határon túli embereknek.

Igen, a Magyar Királyságból (nem Magyarországból) elszakítottak részeket. Igen, sok magyar került más országokba. És igen, ez sok esetben nem volt igazságos.

De az is igaz, hogy a felbomlott Magyar Királyság nem volt 100%-ban magyar, jó, ha fele részben az volt. Pozsony lakossága 1910-ben pl. csak 40%-ban volt magyar (40%ban pl meg német). Sok esetben a nemzetiségek nem kapták meg azokat a jogokat, amiket a magyarok igen. „Trianonnal” sok nem magyar nép kapta meg az esélyét arra, hogy a saját anyaországához tartozzon, vagy hogy saját országa legyen. Igen, gyakorlatilag az ő kívánságuk megegyezett azzal, amiért mi 1848-49-ben küzdöttünk („unió Erdéllyel”, osztrákoktól mentes magyar intézmények felállítása, majd a „szabadságharc”). Ráadásul mi az a „mi”? az Aradon kivégzett tábornokok nagy része magyarul sem tudott…

És igen, mindkét fél követett el igazságtalanságokat. Csak ahelyett, hogy a másikat vádolnánk, megpróbálhatnánk megint olyan békében együtt élni, mint tettük azt 1800 előtt, amikor is senkit nem érdekelt, hogy milyen nemzetiségű a szomszéd. Mert ez az ellenségeskedés csak arra jó, hogy a határon túliakat még jobban utálja az országukat adó többség. Mert csak a békével biztosítható, hogy az életük minél jobb legyen.

10:21!

Azért pontosítanék pár dolgot az írásodban. Az tény, hogy az Árpád-ház kihalásával nem a honfoglaló magyarok leszármazottai voltak a trónon, de ők a Magyar Királyság királyai lettek – mai terminológiával élve honosítottuk őket. Érdemes használni a hungarus terminust: az, aki a Magyar Királyság alattvalója, az hungarus, függetlenül attól, hogy magyar, tót, rác vagy oláh volt. És sokszor használták a magyart a magyarokra, és sokszor a hungarusokra is. De ahogy a nyelv szó is jelentheti a cipő nyelvét, az ember nyelvét, illetve a beszélt nyelvet, úgy ezek sem jelentenek egy dolgot.

És Erdély a Magyar Királyság része volt a honfoglalástól az 1526-os mohácsi csatáig; a területet a magyar (értsd: hungarus) király helytartója irányította. Amikor a törökök miatt három részre szakadt az ország, akkor gyakorlatilag megszűnt a Magyar Királyság – egyik része beolvadt a Török Birodalomba, a másik a Habsburgba, a harmadik meg az Erdélyi Fejedelemség lett. A Magyar Királyságot csak a Kiegyezés során állították helyre újra, ekkor jött létre újra az Unió Erdéllyel.