Van egy fiú ismerősöm, nagyon jóba vagyunk de rájöttem, hogy többet érzek iránta mind barát. Elmondjam neki? Félek, ha visszautasít egyuttal a barátságunk is taccsra megy.

A világban a dolgok nem feketék és fehérek. Nem csak az a két alternatíva van, hogy eltitkolod, és hogy elmondod neki, minden lapodat kiterítve.

Közeledj hozzá. Fejezz ki apró érzéseket. Viccelődésbe is sok dolgot el lehet mondani, sőt jó eszköz ez, hiszen vissza lehet belőle táncolni is kicsit, „csak vicceltem” alapon. Légy vele kedves, avasd be olyan dolgokba, amik igazán személyesek.

Pl. viccelődve megkérdezheted, hogy hozzád megy-e feleségül. Vagy elmondhatod, hogy tök jól érzed magad vele, kár, hogy nem lehettek többet együtt. Stb… A reakciókból látni fogod, hányadán álltok. Ő is fogja venni a lapot, még ha csak tudat alatt, akkor is.

Konkrétabb dolgokat nem fog tudni más adni, hiszen ti ismeritek egymást.

„Félek, ha visszautasít egyuttal a barátságunk is taccsra megy”

Nem kell ennek történnie. Éltem már át hasonló helyzetet pro és kontra is. Volt, hogy tényleg eltávolodtunk és így is volt rendjén utólag visszanézve, és volt, hogy barátok maradtunk és idővel a „szerelmi szál” elvékonyodott, szinte eltűnt. Másik oldalról így is előbb-utóbb valamiféle fájdalom, belső konfliktus alakul ki, ami akkor is a barátságotok megromlásához fog vezetni, ha titokban tartod az érzelmeidet. (Pl. benned gyűlhet fel annyi fájdalom, hogy nem akarsz ténylegesen találkozni vele, holott a távolsága is fájdalmat okoz.) Az ember fél attól, ami kérdéses, de legtöbbször a legrosszabb megoldás a kérdés eldöntésének elodázása. Persze sokszor a kérdésekre adott válasz kikényszerítése sem a legjobb megoldás.