Mit csináljak? Útálom ezt a szerepet.

Sajnos nagyon sok embernek (talán még az is lehet, hogy a többségnek) a saját hülyeségei (öröme, búbánata, sérelmei, panaszai, különféle nézetei, stb.) a legeslegfontosabb dolgok a világon, na és persze, hogy ezekről tudósítson másoknak. Én az ilyeneket úgy szoktam lerázni, hogy én is a saját ügyeimről kezdek nekik mesélni, és nem hagyom szóhoz jutni az illetőt. Általában beválik... :-) A pletyisek egy részével és az okoskákkal szemben azonban sajnos teljesen hatástalan ez a módszer. Előbbiek szeretnek privát kérdéseket feltenni, majd az arra adott válaszokat másokkal kibeszélni, utóbbiak marha bölcsnek képzelik magukat és idióta tanácsokat osztogatnak ill. meg akarnak győzni a saját igazukról (pl. a hittérítő-típus, akivel teljesen felesleges vitatkozni, úgyse ad neked sosem igazat). Na, ezeket elég nehéz udvarias módon leszerelni...viszont a durvaságból értenek. :-)

Hacsak nem olyan szakmája van valakinek, aminek ez velejárója (pl. agyturkász, taxisofőr, fodrász, stb.), szerintem lelki szemetesládának lenni elég nagy lúzerség, balekség. Márcsak azért is, mert gyakran anyagilag is kihasználják azt, aki érdeklődést mutat mások (nem barátok v. ismerősök) magánélete, problémái iránt és igyekszik megértőnek látszani (pl. kölcsönkérnek tőle pénzt, amit sok esetben nem kap vissza).