Unom az életet, mit tegyek?

Ha így állsz hozzá, ne is várj semmi jót:)

Próbáld meg, kissé gazdagabbá tenni az életed. Olvass, vagy tanulj hangszeren. Keress valami jó kis hobbyt. Ha belefogsz valami kreatívabb tevékenységbe, biztosan nem fogod úgy érezni, hogy nincs személyiséged.

Lehet egy kérdésem: ''u.i.: az hogy elmegyek a haverokkal ide-oda, vagy h bulizni megyek, az max ideiglenesen elfelejteti velem a dolgokat, de nem szünteti meg...)''- milyen 'dolgokat', amiket el kellene felejts?

Az nem fog segíteni, hogy idejössz sajnáltatni magadat. :)

Olvass vagy tanulj valamit, olyat ami érdekel. Ezek segíteni fognak eldönteni azt is, hogy mit akarsz majd a későbbiekben csinálni, mint kenyérkereső tevékenység.

Szerintem ami neked legjobban fáj, az a "Csajom nincs, és csak élek, nem élvezek". Talán kezdeményezned kellene többet, előbb-utóbb csak összejön. Használd ki ezt a 16-18 éves időszakot, mert ilyenkor a csajok már egyre több mindenre kaphatóak, viszont nem omlik össze bennük a fél világ ha pár hét után azt mondod hogy "bocs, de mégse".

Nem a nagy Ő-t kell keresni, az esetek túlnyomó többségében a tinédzserkori kapcsolatokból nem lesz házasság, meg holtomiglan-holtodiglan..

Nem kell túlbonyolítani a dolgot, biztosan van olyan csaj aki szimpatikus. Beszélgess vele többet, aztán alakul valahogy.

Mondjuk ha állandó jelleggel ugyanazzal a társasággal ugyanoda jártok, az nem könnyít a dolgon szerintem. Kicsit járkáljatok el máshova is, ha csajokkal akarsz/akartok találkozni, akkor oda ahol valószínűbb hogy tartózkodnak. Tippet mondjuk nem tudok adni hogy manapság hol "sikk" iskola után vagy hétvégén eltölteni az időt, de azt gondolom tudod te.

Viszont egy tipp: amennyire én emlékszem szórakozóhelyen komplikáltabb ismerkedni, mint mondjuk iskolában vagy hasonló helyeken.