Miért unom az életet?

Hááát... nehéz ügy. Emléxem, mikor 20 évesen nagypapámtól albérletbe költöztem, semmim se volt. TV, számítógép, iskola, munka, barátok, semmi, csak a tucatszor kiolvasott könyveim meg az mp3-lejátszóm. Be is szedtem nagyon sok szem Frontin-t, csak hogy kipróbáljam, vajon túlélem-e vagy sem. Akkor tényleg unalmas volt az életem, de hülyeség lett volna egy öngyilkosság, mert később minden jóra fordult.

Hogy kicsit más oldalról közelítsem meg a kérdésedet, nekem az jön le ebből, hogy depressziós, esetleg bipoláris vagy. Ebből meg talán ki tudhatsz lépni úgy, hogy olyanokat teszel, amitől hasznos embernek érzed magad. Vedd ki a részed a házimunkából, írj novellát, segíts másokon. Aztán jöhet valami munkakeresés, mert a munka bizony terápiás hatással van az emberre. Csak ennyit tudok mondani, ha nem jön be, ide még ellátogathatsz, segíthetnek Neked:

[link]

Az előző válaszolónak teljesen igaza van, főleg abban, hogy a másokon való segítség sokkal jobb hangulatot ad az embernek, többnek érzi magát. Az jó, ha van célod, de szerintem ezen kívül szükséged van még számodra fontos dolgokra, mondjuk álmokra, amikért küzdhetsz. Vagy (bár lehet, hogy nem fog érdekelni, mert már gyanítom, hogy nem vagy 14, mint én) ha unod ezt a pörgős, kegyetlen tempót diktáló világból, akkor nézz animéket...mert engem elvisznek egy teljesen más világba, egy saját világba, olyanba, amilyenre mindig is vágytam. Ezen kívül sok tanulságot és lelki igazságot is tartalmaznak és, ha jól választod meg az általad nézendő animéket, akkor akár teljesen más emberré is formálhatnak...(tudom, hogy ki sem fogod próbálni, de ha mégis, akkor én a naruto című animét ajánlom. Az elején kell még bírni, nem szabad az első "nyomi" figura után felhagyni a nézéssel, mert a történet a lényeg!!!!És egy idő után úgyis hozzászokik az ember szeme, és a szívéhez nőnek a karakterek.) Amúgy szerintem nem lesz egy ember kevesebb attól, hogy nem néz csak felnőttes , világi filmeket, amik (legalábbis a legtöbbjük) számomra csak a szimpla, agresszív, korrupt valóságot sugározzák, mert tudom, hogy a színészek, nagy többségben nem érzik át teljesen azt a szituációt, amiben éppen szerepelnek. De nem is ez a baj, hanem inkább az, hogy igazából ők is sima emberek, akik vagy meg vannak elégedve az életükkel vagy nem....

Amúgy (animétől eltérve) az is igaz, hogy az "őrültebb" emberek társaságát kéne (vagy lehetne) keresned, de természetesen nem az olyanokét, akik bajba sodornak, hanem azokét, akik az élet extrémebb oldalát keresik még a legegyszerűbb dolgokban is. Elleshetsz tőlük egyet s mást. Valamint szerintem jól jönne egy példakép is. (bár szerintem a legtöbb embernek van, csak még nem ismerte be önmagának, vagy nem is akarja). Mindenesetre, ha hiszel Istenben, akkor sosem vagy egyedül, és (ha már tényleg minden próbálkozás reménytelennek bizonyult, akkor talán kérd meg Istent (ha hiszel benne), hogy segítsen. És ha látja, hogy mennyi mindent megtettél már, és hogy mennyire akarod és mennyit teszel azért, hogy élhess az ő ajándékával, akkor segíteni fog. De semmiképpen ne várd, hogy a válasz az egyik pillanatról a másikra az öledbe hulljon...ez egy lassú folyamat, amit talán észre sem veszel, de kételkedés nélkül végig kell csinálnod, hogy megkapd, amit akartál, amiért annyit küzdöttél.:))

huh...ez egy kicsit sok lett:P

De azért remélem tudtam segíteni, és tiszta szívből kívánom kívánom, hogy teljesüljön a vágyad!:D