Milyen fajta fák vannak és milyen jelemzöi adatai?

Gesztenye (Szelídgesztenye)

Latin név: Castanea sativa

Közepes termetű (20 m) fa, törzse zömök, gyakran csavarodott, vastag ágakra bomló. Koronája sudaras, sátorozó. Levelei lándzsásak, 12-20 cm hosszúak, bőrszerűek. Virágai levélhónalji, felálló összetett füzérekben nyílnak. A porzós virágok leple halványsárga. Jóval lombfakadás után, június második felében virágzik. Termései fényes, sötétbarna színűek, hármasával zárt, gömbölyded, tövises kupacsban ülnek, mely éréskor négy részre hasad.

Élettartam: Hosszú életű (300-400 év), lassan növő faj. Őszi lombszíne sárgásbarna. Dombvidéki - középhegységi mészkerülő (savanyú talajú) erdőkben fordul elő. Hazai őshonossága vitatott.

Gombakárosítói miatt állományai hazánkban is látványosan pusztulnak.

Kislevelű hárs

Latin név: Tilia cordata

Nagy termetű fa (30 m), törzse egyenes, hengeres. Koronája többnyire szabálytalan, ágai elállók, az alsók csüngők. Levelei kerekdedek, 4-7 cm hosszúak, a fonákjukon rozsdavörös szakállal. Sárgásfehér virágai murvalevéllel összenőtt levélhónalji álernyőkben nyílnak. Lombfakadás után, június második felében virágzik. Jó mézelő, szárított virágzata kiváló gyógytea. Makkocska termése rozsdabarna. Hosszú életű (200-300 év), mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne barnássárga. Dombvidéki - középhegységi faj. Kedvelt parkfa, mely a nyesést jól tűri.

agylevelű hárs

Latin név: Tilia platyphyllos

Nagy termetű fa (30 m), törzse egyenes, nyúlánk, hengeres. Koronája szabálytalan, felső ágai fölfelé irányulók, a középsők elállók, az alsók csüngők. Levelei széles tojásdadok, 7-12 cm hosszúak, az érzugokban fehér vagy ritkábban halványbarna szakállal. Virágai murvalevéllel összenőtt levélhónalji álernyőkben nyílnak. Lombfakadás után, június első felében virágzik. Jó mézelő, szárított virágzata kiváló gyógytea. Makkocska termése szürkésbarna. Hosszú életű (500-1000 év), gyorsan növő fa. Őszi lombszíne barnássárga. Dombvidéki � középhegységi faj. Kedvelt, igényes parkfa.

Fehér fűz

Latin név: Salix alba

Nagy termetű fa (30 m) nyúlánk, többé-kevésbé szabálytalanul hajlott törzzsel, megnyúlt kúp alakú koronával, felálló, seprűszerűen elágazó ágakkal. Levelei keskeny lándzsásak, 5-10 cm hosszúak, középen a legszélesebbek, szürkészöldek, fonákuk maradandóan fénylő selyemszőrű. Kétlaki, porzós és termős füzérei lazák, lekonyulók. Lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik. Jó mézelő. Termése kopasz tok, apró magjai szőrüstökösek. Hosszabb életű (100-120 év), gyorsan növő fa. Őszi lombszíne sárga. Sík vidéki, vízigényes faj

Csertölgy

Latin név: Quercus cerris

Nagy termetű fa (35 m) egyenes, hengeres törzzsel, boltozatos, laza koronával. Levelei lándzsás elliptikusak, 8-18 cm hosszúak. Sárgászöld porzós virágzata csüngő, termős virágai rövid füzérekben ülnek. Lombfakadással egy időben, május első felében virágzik. Termése vörösesbarna makk bozontos kupaccsal. Hosszabb életű (200 év), mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne arany- vagy sárgásbarna. Dombvidéki - középhegységi faj.

Bubinga (új sajtóanyag)

A bubinga kereskedelmi néven ismert Guibourtia nemzetségbe tartozó Guibourtia tessmannii (Harms) fafaj szintén annak a Leguminosae családnak a tagja, amelybe paliszanderek is tartoznak. A közel 20 fafajt számláló nemzetségből több fafajt is bubinga névvel illetnek, de közülük a G. tessmannii a legismertebb. A nemzetközi fakereskedelemben a vörösesebb származékokat kevazingónak is nevezik, Kamerunban az essingang és okweni név is gyakori. Gabonban a helyiek ovang-nak nevezik a fát, Kongóban waka a neve. Németországban nyugat-afrikai rózsafa néven forgalmazzák. Zimbabwe-ban és Angolában egy másik Guibourtia-faj (G. coleosperma) is elterjedt, ez jobban ha- sonlít a dióra, kereskedelmi forgalomba mussibi, rodéziai kopálfa vagy muzuale néven kerül. A rnutenye és az ovengkol is guibourtia-faj. Az ugyanilyen jellemzőkkel és igen ha- sonló kinézettel rendelkező fák, melyeket gyakran összetévesztenek a bubingával: didelotia sp. (gombe), pterocarpus sp. (pl. padauk), brachystegia, copaifera religiosa és copaifera salikounnda.

Előfordulás: A bubinga Nyugat-Afrikában terem Kelet-Nigériától Gabonon át a Kongói Köztársaságig. Elsősorban a Kameruntól Kongó északi részéig terjedő száraz termő- helyeken található meg a g. tessmannii, innen kerül forgalomba a legtöbb bubinga fa. Gabon nedves övezetében a Guibourta pellegriana a gyakoribb. Ebből a fajtából származik a Gabon-kevazingo-nak nevezett fa. A fő termőterületek Frnand-Vaz körzetében koncentrálódnak. Kevésbé jelentős a g. demeusei, mely az áradásos parti sávokban és a Kongó- és mellékfolyói mocsaras völgyeiben terem. Szinte mindegyik faj egyesével vagy csak kis csoportokban nő.

Faleírás: Minden bubinga faj közepes magasságú (20/30/40m) fa, kevés, de jól kihangsúlyozott, magas gyökérfővel. Az igen egyenes és hengeres törzsek átmérője 80-tól 160cm-ig terjed, és nagyobb fák esetében gyakran 20m-ig ágmentesek. A meglehetőst vastag, szürke kéreg érdes és a szijácsról könnyen, kis pikkelyekben válik le. A g. pellegrini bevágásánál vöröses guminedv választódik ki.

Fa(anyag)leírás: A geszt rózsaszín-barnásvörös és többnyire sötét ibolyakék erezésű. Egyszerű, csíkos és tarka bubinga-fát különböztetnek meg. Ez utóbbi azt jelenti, hogy rostok futása hullámos, ezt nevezik virágnak. Az 5-7cm vastag szijács színárnyalata sápadtabb, gyakran közel világossárga, miáltal jól megkülönböztethető. A fának sűrű, finom struktúrája van. A számos, közepes nagyságú trachea többnyire egyesével oszlik szét, és gyakran sötét, vöröses, cserzőanyaghoz hasonló tartalmuk van. Tangenciális metszetben csavart vagy nagyon rövid pórusbarázdáknak látszanak. A világosabb hosszanti parenchyma a pórusokat szemformájúan, vagy az évgyűrűket elhatároló finom szalagokként veszi körül. A finom, világos, keskeny bélsugarak homlokmetszetben szabad szemmel alig felismerhetőek, radiális metszetben világos tükröt képeznek. Gyakran lép fel csavart növés és egyéb rostelhajlás. A bubinga egy szívós, szilárd és meglehetőst kemény fa, 0,92 g/crn3 nyerssűrűsége és az 1100kg/ m3 leszállítási rönksúly okán a nehéz fák közé tartozik. A kevazingo frissen 15%-kal nehezebb. Az átlagos térfogat zsugorodás: térfogat 14,1%, húr 8,6%, sugár 5,3%.

Ramin / Gonystylus bancanus (új sajtóanyag)

A Ramin néven európai kereskedelmi forgalomba kerülő legfontosabb fafaj a Gonystylus bancanus (Miq.), melynek a délkelet-ázsiai térségben számos helyi elnevezése van, de ezek közül a nemzetközi kereskedelemben leggyakrabban a maláj melawis nevet használják. Megemlíthető még szintén Malaysiában a kaya garu, Indonéziában a garu buaja és akenia suisse, Sarawakban (Borneo) pedig medangkeram, ahmin- és ramin-telur, Szumátrán minjak és ula-tupai a neve. A Thymelaeaceae (Gonystylaceae) családba tartozó Gonystylus nemzetségben van még egy sor további faj, közülük a G. bancanushoz hasonló ipari jelentőségű a gonystylus macrophyllum, melyet ramin-batu-nak is neveznek, Európában szintén ramin néven ismert. Különösen a Salamon-szigeteken termelik.

Előfordulás: Általánosságban a gonystylus-fák természetes elterjedési területe a Csendes-óceán teljes délkelet-ázsiai térsége, ezen belül a fő termőterületek Borneón és Nyugat-Szumátrán vannak. De találhatók különböző ramin-fajok a Maláj-félsziget nyugati partján is, a Fülöp- szigetekhez tartozó Luzon és Midoro szigeten és további szigetcsoportokon, mint pl. Nikobar, Fidzsi-szigetek. A gazdaságilag legjelentősebb termőhelyei Kalimantan, Sabah és Sarawak folyódeltavidékei, illetve édesvízi mocsaras erdeiben vannak. Az ottani, parti vegyes állományokban ez a fa részben fő-fafajnak számít. Ezzel együtt ma sem létezik végérvényes felmérés az összes ramin-előfordulásról, illetve a dipterocarpus-erdőkben való részesedése sem ismert még. Az első kitermelési területe Sarawak- ban volt a Rajang folyó deltájában. A folyótorkolattól mintegy 15 km-re van Tanjong-Mani kikötőhely, ahonnan az első rönk- és fűrészáru szállítmányokat exportálták. Miután a fákat ártéri területen termelik ki, a döntéshez nem mindig használható fűrész, az rendszerint fejszével történik. A gépjárművel történő elszállítás sem lehetséges, ez egyfajta csúszó-talpakon történik a legközelebbi iparvasút-állomásig.

Faanyagleírás: Rendszerit egyenes, karcsú, hengeres növésű fák, melyeknél a törzs tövénél sem látszanak gyökérkiindulások. Évgyűrű hullámosodás vagy csavart növés csak egyedileg fordul elő. Amúgy ezeknek a fáknak nem nagy az átmérője; 50 és 90cm között mozog, és ennek megfelelően közép- és fejvágásnál 30-40 cm az átmérőjük. Ezeknek a mintegy 30 m össz magasságot elérő örökzöld fáknak az első ágkinövése 12-16 m-nél kezdődik. A törzseket finom pikkelyes, szürke, kissé vastag, belül rostos kéreg borítja. A törzsek felületén szórványosan előfordulnak kis, hegyes, szemölcsszerű kinövések. A mintegy 6 cm vastag szijácsot egy sárga színeződés miatt alig lehet a geszttől megkülönböztetni. A száradás folyamán a fa színe majdnem fehér lesz, ám az ezt követő intenzív fény hatására ez világossárgára változhat A világos színezetnek azonban két korlátja is lehet: 1. Ha a fűrészáru műszárítását nem elég gyorsan végzik vagy a rönköt túl sokáig tárolják párás melegben, akkor ideális támadási felületet nyújt a kékgombáknak, melyek nagyon gyorsan elszíneződést okozhatnak. Továbbá fennáll a rönkfáknál gyakori jelenség is, amikor adott körülmények között a még álló törzsben egy ún. "belső kékülés" lép fel, melynek létrejöttét tudományos pontossággal még nem vizsgálták meg. 2. Amikor a törzsek erősek és nagyon idősek, a legbelső geszttartományban sötétbarnától a feketéig terjedően elszíneződött zónák keletkezhetnek, melyek később zöldesnek látszanak. A raminnak közepesen nagytól durváig terjedő, egyenletesen elosztott pórusai vannak, egyesével és 2-3-as csoportokba sugarasan rendezve. A tracheákban elkülönült, sötétebb beágyazódások alakítják a fa hosszmetszetének képét. Az évgyűrűk jelentéktelenek, jó néhány származéknál csak a csíkos mintázatról ismerhetők fel. A nagy számban előforduló tároló sejtek homlokmetszetben körbeveszik a tracheákat, kétoldalas kialakulással. A nagyon finom (0,05 mm vastag), heterogén alsó bélsugarak (mm-ként 9-12) csak matt tükörként vehetők észre. A ramin egy különösen egyenes és egyöntetű rostfelépítésű fa, a váltakozóan csavart növekedés nagyon ritka kivétel. Ennek megfelelően egy nagyon egyszerű fának tekinthető, melynek textúrája semmi különös rajzolatot nem mutat. A friss fának kellemetlen szaga van, mely a szárítást követően elszáll. Súlya lég szárazon mintegy 660 kg/m3; ezzel szemben a friss rönkfánál mintegy 930 kg/m3 szállítási súllyal kell számolni. A gonystylus macrophyllus (ramin batu) lényegesen nehezebb, és nagy süllyedése miatt nem úsztatható. 12%-os nedvességtartalomra való szárításnál 2,4% radiális és 6,4% tangenciális zsugorodást állapítottak meg.

gyufa,tufa,tüzifa,kafa,karfa,szófa,nótafa

mind jó valamire