Milyen fajta fák vannak és milyen jelemzöi adatai?

Juharfa

Latin név: Acer pseudoplatanus (hegyi juhar), Acer platanoides (korai juhar), Acer campestre (mezei juhar)

Előfordulása:

A juhar a legértékesebb hazai lombhullatókhoz tartozik. A három juharfajta egész Közép-Európában elterjedt.

Az élő fa:

A hegyi és korai juhar a 20-30 méteres magasságot is eléri. A mezei juhar hasonlít leginkább bokorra, 10-15 m magas, és haszonfaként szerepe hanyagolható. A hegyi juhar 400-500 évet is elérhet, míg a korai és a mezei juhar rövidebb életűek, és 150-200 évig élnek.

A feldolgozott fa:

A juharfajták fája világos színű, rajzolatuk finom, egyenletes. A fa színezete sárgás-fehéres.

Tulajdonságok:

Az egyformán sűrű juhart sorolhatjuk a nehéz fák közé. A juhar meglehetősen elasztikus. Az időjárás viszontagságaival szemben nem túl ellenálló, de jól impregnálható, ám a külső építkezésben nem használják.

Felhasználás:

Elsősorban bútornak és a belsőépítészetben használják. A juharból készült parketta nemcsak nagyon értékes, hanem nagyon ellenálló is. A hegyi juhart régóta használják hangszerek díszítésére és rezonanciafaként.

Bambusz

Rendszertani besorolás:

A bambuszok a Gramineae családjához tartoznak, a Bambusoideae alfajt képezik. Mivel nagy részük ritkán virágzik, nehéz őket felismerni. Ezért a különböző bambuszoknak többféle nevük lehet, melyek idővel esetleg meg is változhatnak

Előfordulás:

A bambusz főleg tropikus és szubtropikus területeken fordul elő – a tenger szintjétől kezdve a hóval fedett hegycsúcsokig. A bambuszfajták Délkelet-Ázsiában vannak leginkább elterjedve, néhány fajuk Amerikában és Afrikában található.

Növényleírás:

A bambuszok nagyon sokfélék: lehetnek nádszerű, egyméteres képződmények, de akár óriások is, melyek az 50 méteres magasságot is elérik, és átmérőjük 30 cm is lehet. Könnyen fel lehet őket ismerni fás, csomós szárukról, Sie sind leicht an ihren hölzernen, knotigen Stängeln oder Halmachsen zu erkennen, die sich aus waagerechten, unterirdischen Rhizomen (verdickten Speichersprossen) entwickeln. Diese Halmachsen bestehen aus hohlen Abschnitten, den Internodien, die regelmäßig durch feste Trennwände, die Nodien, unterbrochen sind.

A feldolgozott fa:

A bambusz fája világos és középbarna színezetű. Ázsiában honos a fűfélékhez tartozó növény. Szárából speciális eljárással készítenek a fához hasonlóan megmunkálható, s ahhoz hasonlóan felhasználható anyagot. Ezen anyag alapszíne szalmasárga, a gőzölt változaté pedig barnás. Mind szövetszerkezetében, mind színében meglehetősen homogén anyag, nem rajzolatos, gyakorlatilag egyenes szálú. A forgalmazott termékről felvilágosítás itt.

Tulajdonságok:

Szalmasárga vagy kávébarna színű, kb. két cm széles, a parkettaszál teljes hosszán végigfutó sávokból áll a járófelület. A sávok között színárnyalatbeli eltérések vannak, de összességében homogén színhatású, nemes egyszerűségében esztétikus anyag. Die Rohdichte von Bambus liegt zwischen 0,5 und 0,6 g/cm3. Trocken ist es leicht (der Bambus verliert 40 bis 70% seines Gewichts beim Trocknen) und besitzt eine Spannungswiderstandsfähigkeit vergleichbar mit der von Stahl.

Felhasználás:

Bambusse gehören zu den vom Menschen meistgenutzten Pflanzen. In den Tropen werden sie zur Herstellung von Häusern, Flößen, Brücken und Gerüsten gebraucht. Gespleißte und flachgedrückte Bambusrohre dienen als Böden, und durch Flechten können Körbe, Matten, Hüte, Fischfallen und andere Erzeugnisse hergestellt werden. Halmachsen besonders großer Arten dienen als Gefäße für Flüssigkeiten. Aus Bambusbrei wird Papier hergestellt, und aus anderen Teilen des Bambus lassen sich Angelruten, Wasserleitungen, Musikinstrumente und Essstäbchen fertigen. Viele Bambusse werden als Zierpflanzen kultiviert, die jungen Keime sind als Gemüse essbar. Auch die Samen dienen der Ernährung.

Nyírfa

Latin név: Betula verrucosa (Nyírfa), Betula pubescens (Moorbirke)

Előfordulás:

Hazája Eurázsia. In Deutschland bzw. Mitteleuropa kommen mit der Sandbirke und der Moorbirke zwei baumförmig wachsende Birkenarten vor. Weitere einheimische Birken sind die Strauchbirke und Zwergbirke, die jedoch entsprechend ihren Benennungen nur als 1 m bzw. 0,5 m hohe Kleinsträucher wachsen und damit holzwirtschaftlich bedeutungslos bleiben. Sandbirke und Moorbirke sind beide über fast ganz Europa und darüber hinaus weit nach Asien verbreitet. In Skandinavien und Russland bilden die Birken ausgedehnte Wälder mit guten, geradwüchsigen Schaftformen. Bei uns treten sie dagegen fast ausschließlich als Mischbaumarten auf. In Kulturen und Jungwüchsen schädigen die Birken andere Baumarten durch die peitschende Wirkung ihrer Zweige. Deshalb werden sie häufig von forstliche Seite nicht gern gesehen und teilweise gar als Anzeiger ungepflegter Wälder eingestuft.

Az élő fa:

Gyorsan 12 -15 méterre növő fa vékony lecsüngő hajtásokkal. Fényigényes, a talaj vagy klíma iránt viszont nincsenek különösebb igényei: Normál viszonyokat kíván, kisebb szárazságot még elvisel. Ezüstfehér kérge az idősebb ágakon fekete. Sárgászöld barkái tavasszal jelennek meg. Tojásdad, élénkzöld levelei ősszel sárgára színeződnek. Fehér kérgével, kecses habitusával északias hangulatú karakteres dísze a kertnek. A meszes talajokat is tűri. Virágzás: április-május. Leveleinek baktériumölő, vizelethajtó drogja, reumás fájdalmak, vese- és epekövek kezelésére, a vér koleszterinszintjének csökkentésére alkalmas. Nedvéből szirup, bor és ecet készül.

A feldolgozott fa:

Die Birken bilden zumeist keinen Farbkern aus. Das helle Holz ist gelblichweiß bis hellbräunlich gefärbt und leicht seidig glänzend. Gesuchte Wuchsbesonderheiten sind das durch einen unregelmäßig welligen Faserverlauf entstehende "geflammte" Birkenholz und die sog. "Eisbirke" mit einer lebhaften, an Eisblumen erinnernden Maserung.

Tulajdonságok:

Zwischen dem Holz der Sandbirke und Moorbirke bestehen keine nennenswerten Unterschiede. Das langfaserige, feine Birkenholz ist mit einer mittleren Rohdichte von 0,65 g/cm3 bezogen auf 12-15% Holzfeuchte als mittelschwer bis schwer einzustufen, jedoch nicht besonders hart. Das Holz ist zäh, elastisch und von guten mechanisch-technologischen Tulajdonságok. Unter dem Einfluss der Witterung ist es nur von geringer natürlicher Dauerhaftigkeit, wie es auch unter Wasser wenig haltbar ist.

Felhasználás:

In Deutschland spielt die Birke als Nutzholz nur eine untergeordnete Rolle. Um so größer ist ihre wirtschaftliche Bedeutung in den skandinavischen Ländern und in Russland. Ihr Holz wird hauptsächlich als Schälfurnier zu Sperrholzplatten verarbeitet sowie massiv und furniert im Möbelbau und dekorativen Innenausbau verwendet. Birke ist ein sehr geschätztes Holz für Drechslerarbeiten. Als Spezialholz kommt der Birke Bedeutung zu im Sportgerätebau für Speere und verleimt für Disken, im Musikinstrumentenbau sowie in der Bürsten- und Pinselindustrie. Allbekannt sind die aus Birkenreisig hergestellten Reisigbesen. Aus der das antiseptische Betulin enthaltenden Rinde, aus Wurzeln und dem Holz gewinnt man Birkentee.

Körtefa

Latin név: Pyrus communis

Előfordulás:

Europa mit Ausnahme Mittelmeergebiet, einschließlich Nordafrika und Mittlerer Osten (Birnbaum ist in gemäßigten Klimazonen weltweit kultiviert).

Az élő fa:

Birnbaum wird ca. 18m hoch, die Stämme sind bis 6m astfrei und bis zu 0,6m dick.

A feldolgozott fa:

Der Splint und das Kernholz weisen keinen Unterschied auf. Beide sind blass grau bis rötlich braun und dunkelt bei älteren Bäumen rotbraun nach. Die Poren sind fein, zahlreich und zerstreut, aber kaum erkennbar. Die Markstrahlen sind zahlreich und fein, auf Spaltflächen sind sie deutlich als Spiegel erkennbar. Die Wachstumszonen sind deutlich abgesetz. Das Holz ist dekorativ.

Tulajdonságok:

Trockendichte: ca.0,6 bis 0,76 g/cm³. Bei der Trocknung mässig schwindent zeigt das Holz eine Neigung zum Verwerfen. Es ist hart, mit allen Werkzeugen leicht und sauber zu bearbeiten. Es eignet sich sehr gut zum drechseln, zum schnitzen und zum polieren, und es ist gut messerbar. Durch Dämpfen vertieft sich die Färbung, das Holz wird rosarot und bräunt später nach.

Felhasználás:

Ausstattungsholz. Furniere und Massivhölzer für Vertäfelungen, Möbel und Innenausbau. Sitzmöbel, Drechslerholz für fein profilierte Erzeugnisse, Flötenbau, Bauholz für Werkzeuge und Zeichengeräte.

Bükk fa

Latin név: Fagus sylvatica

Előfordulás:

Hazája Európa. Legszebb bükkösök a Kárpátokban és az Alpokban találhatók, de van a Balkán hegységben, a Dinárokban, a Pireneusokban, és másutt is. Hazánkban főleg a Göcsejben, a Bakonyban, a Pilisben, a Börzsönyben, a Mátrában és a Bükkben található.

Az élő fa:

A fiatal csemeték azonban az idősebb fák árnyékában 10—15 évig nagyon lassan nőnek, felszabadítva azonban erőteljes növekedésnek indulnak. 80—100 éves korában a bükknek mind hosszúsági, mind vastagsági növekedése csökken, de jó termőhelyen ebben a korban is eléri a 10—12 m3/ha-os évi növedéket (Zala). Meghaladhatja a 30 m-es magasságot és a 80—100 cm-es mellmagassági átmérőt. Életkora 80—100, 200 évnél tovább ritkán él.

A feldolgozott fa:

Szórt likacsú, színtelen gesztű. Az évgyűrűhatárok jól látszanak, a bélsugarak szélesek és nagyszámúak, amelyek a sugármetszeten piros-barna csíkokat képeznek, a húrmetszeten jellegzetes orsó alakúak. A fa színe sárgás, pirosas-fehér. A kitermelt fa rövid idő alatt befülled, és álgesztessé válik. Fája nem elég ellenálló, a bélből kiindulva gyorsan romlik. Sérüléseit nehezen heveri ki, mert sarjadzó-képessége is gyenge.

Tulajdonságok:

A magyar hegységek egyik legjobban ismert fafaja a bükk, ami elsősorban gyakori előfordulására utal. Rendkívül értékes fája sokoldalúan hasznosítható a faiparban, a bútoriparban, a bognáriparban. Erdeink mintegy 7%-át a bükk alkotja, de ennél nagyobb teret biztosíthatnánk számára. Szinte kizárólag természetes úton újítjuk fel. Hővezetési tényező a bükk fafaj esetében 0,27 W/mK

Felhasználás:

Felhasználása sokoldalú. Kiváló hámozási rönk, asztalos áruk, mezőgazdasági és háztartási eszközök készülnek belőle, jó bútorfa, kiváló bognárfa és tűzifa.

Tölgy fa (a legrégebbi hazai tölgyfa története)

Latin név: Quercus robur (Stieleiche), Quercus petraea (Traubeneiche)

Előfordulás:

Európa. Északon a 63. szélességi fokig, keleten az Urálig, délen Kis-Ázsiáig és a Földköz tengerig, nyugaton dél-Spanyolországot kivéve egész Európa sík vidékein és alacsonyabb dombvidékein megtalálható. Hazánkban legjelentősebb állományaink az északi-középhegységben a Börzsönytől a Zempléni-hegységig, a Pilisben, a Mecsekben, a dombos Marcaliháton, a Balatontól északra, valamint a nyugati határszélen vannak. A hazai erdők mintegy 10%-a kocsányos tölgy.

Az élő fa:

Elsőrendű fa. Elérheti a 40, sőt az 50 m-es magasságot is, hazánkban azonban inkább csak 30 és 40 m közötti példányok vannak. Szabad állásban rövid törzset és földig boruló hatalmas félgömb alakú koronát fejleszt. Zárt állásban hosszú hengeres törzset képez, de a törzs rendszerint nem követhető a csúcsig. Különösen az első években lassú a növekedése. Hosszúsági növekedése tartósabb, mint a kocsányostölgy növekedése, vastagsági növekedése viszont gyengébb. Általában 80—100 éves koráig tartjuk fenn.

A feldolgozott fa:

A tölgyek közül a legkeskenyebb szijácsú, alapszíne barna és nem vöröses. Bélsugarai jól látszanak. Gesztjében sok a csersav, s ezért nagyon tartós.

Tulajdonságok:

A kocsánytalantölgy kiegyenlítettebb termőhelyi viszonyokat kedvel. Kerüli a szélsőséges hőmérsékletű területeket. A nagy nyári szárazságok és a kései fagyok gyakran károsítják. Különösen a fagyzugokban szenved sokat. Páraigénye nagyobb, mint a kocsányostölgyé. Főleg a savanyú, gyengén podzolos és agyagbemosódásos, barna erdőtalajokat kedveli. Kerüli a túl nedves és a túl száraz talajokat, a pszeudoglejes, gléjes és az elárasztásos talajokat. Néhány évig árnyéktűrő, majd fényigényes. Hővezetési tényező a tölgy fafaj esetében: 0,29 W/mK

Éger

Latin név: Alnus glutinosa (Schwarzerle), Alnus incana (Weißerle)

Előfordulás:

Egész Európa. Melegigényes, bár a száraz, forró nyarakat megsínyli. A téli fagyok iránt érzéketlen, a kései fagyok azonban sok kárt tehetnek az éppen akkor fakadó leveleken. A mocsarak, folyók, patakok jellegzetes fája. Jó minőségű, mély talajt kíván; eltűri az állóvizet és a lefolyás nélküli termőket is. A víz ingadozását nem szereti, de a gyökereit érő mozgó vizet igen. A sekély, száraz vagy erősen kötött talajokon nem találjuk meg. Jó talajon kisebb árnyékot elvisel, gyengébb talajokon fényigényesebb.

Az élő fa:

Első- vagy másodrendű fa. Törzse szép, hengeres. Szabadabb állásban gúla alakú, laza koronát fejleszt vízszintes ágakkal, de törzse mindvégig kivehető. Zárt állásban alsó ágai gyorsan lehullnak.

A feldolgozott fa:

Szórt likacsú, színtelen gesztű. Frissen döntve sárga színű, de rövid idő utána levegőn megsötétedik, majd kiszáradva újból világosabb lesz. Évgyűrű határai elmosódottak. A szabad levegőn gyorsan romló fája álgesztesedik de levegőtől teljesen elzárva igen tartós.

Kőris

Latin név: Fraxinus excelsior

Előfordulás:

Egész Európa az otthona. A kiegyensúlyozott éghajlatot kedveli.

Az élő fa:

Elsőrendű, 40 m magas fává is megnő. Törzse többnyire egyenes, koronája szabad állásban laza, kerekded, zárt állásban kúpos, ferdén felálló ágakkal. Jó termőhelyen 80-100 évig is megtartja erőteljes hossznövekedését. 150-200 évig is él. Tuskóról jól sarjadzik, de csak egyszer. Természetes úton könnyen újul, ezért különösen bükkösökben komoly veszélyt jelenthet az elkőrisesedés.

A feldolgozott fa:

Tömör, kemény, mintegy 40 évig nem fejleszt színes gesztet. Később megjelenő gesztje világosbarna. Bélsugarai szabad szemmel nem látszanak, de bélsugártükrei igen.

Tulajdonságok:

Nedves helyen nem tartós. Kérge alatt gyakran látható a kőrisháncs szú jellegzetes kétkarú rágásképe. Hővezetési tényező a kőris fafaj esetében 0,31 W/mK

Felhasználás:

Elsőrendű lemezipari rönk, emellett kitűnő szerszámfa, a kocsi- és kerékgyártás nélkülözhetetlen alapanyaga, szépen esztergályozható és különösképpen alkalmas sporteszközöknek.

Lucfenyő

Latin név: Picea abies

Előfordulás:

A legjelentősebb nálunk őshonos fenyőféle. Az erdeifenyővel együtt Európa legelterjedtebb fafaja. Egész Észak Közép Európában, sőt még Nyugat-Európában is szép állományokat alkot. Hazánkban a legszebb lucosok a Keleti Kárpátok vonulatában vannak.

Az élő fa:

Szabad állásban földig ágas, zárt állásban törzse fokozatosan feltisztul, és koronája csaknem mindig szabályos piramis alakú. Az alsó ágak 15-20 éves kortól kezdve kezdenek elszáradni, de csak 60-70 éves kor után hullnak le. Kedvező termőhelyen 40, sőt 60 m-es magasságot is elér. Optimális termőhelyén 600 évig is él. Nálunk azonban 100-120 évnél tovább tartani nem célszerű

A feldolgozott fa:

Egyszínű, sárgásfehér, esetleg vörhenyes; évgyűrűi élesen kirajzolódnak. Bélsugarai keskenyek sugármetszetben, bütü-felületük selyemfényű és helyenként gyantatáskás. Fájában gyantajáratok vannak. Fajsúlya 0,35- 0,60.

Tulajdonságok:

A fűrészipar legfontosabb fenyőfajtája. Egyszínű, sárgásfehér, esetleg vörhenyes; évgyűrűi élesen kirajzolódnak. Bélsugarai keskenyek sugármetszetben, bütüfelületük selyemfényű és helyenként gyantatáskás. Fájában gyantajáratok vannak. Fajsúlya 0,35- 0,60.

Hevea

Latin név:Hevea brasiliensis

Előfordulás:

A Hevea (kaucsuk, gumi) fa eredetileg az Amazonas vidékéről a brazil esőerdőkből származik. Később a kaucsuk fa elkerült az egész trópusi (Dél-Amerika, Afrika és Ázsia) területre. (1876-ban Henry Wickham Brazíliából élete kockáztatásával 70 000 Hevea magot csempészett ki. A maggal történő kísérleteket a London melletti Kew Gartens növénykert üvegházaiban végezték el. 2800 magot sikerült kikeltetni és a fiatal palántákat azonnal Malájföldre és Ceylonra szállították. 2000 cserje született. Az első csapolásra 1882-ben került sor és a termelés 1907-re elérte az ezer tonnát. Az ültetvények területe rohamosan nőni kezdett. Ez alapozta meg a később hatalmassá fejlődött délkelet-ázsiai gumitermelést, amely azóta jelentős szerepet játszik a világ kaucsuk ellátásában.)

Az élő fa:

A kaucsukfa 20-30 m magas. Aufgrund der verschiedenen Anzuchtmethoden schwanken die Dimension und Form der Stämme deutlich. Aus Latex, dem milchigen Saft des Baumes, wird Naturkautschuk gewonnen.