Miért rontanak el minden játszóteret?

Amikor én gyerek voltam, a városunkban meg a közeli városokban, falvakban volt játszótér. Az a tipikus fémjátszótér, óriási gömbbel, hintával, mókuskerékkel. Aztán a kilencvenes években divatba jött a fajátszótér, ahol kezelt fából voltak a játékok. Csúszda, ahol még az érettségire készülő, száz kilós Marci is lecsúszhatott, mert magas volt és strapabíró. A csúszda. Nem Marci. Faragott fejű falibikókák és nyikorgó előre-hátra csúsztatható faállatok. Strapabíró hinták, ahol egy-egy testesebb kamaszlánynak sem kellett félnie, hogy beszorul.

Ez a két játszótértípus vígan megvolt egymás mellett.

Aztán jöttek a babákra és bölcsisekre méretezett játszóterek, a sok újdonsággal, ami az előzőek gyerekkorából kimaradt. DE a hintákat már csak kicsi méretben vásárolták, és a játszótér köré is kerítést húztak. Ha egy alsós, negyedikes pár barátjával a játszótéren "bandázott" iskola után vagy nyáron, akkor az anyukák szúrós szemmel nézték. Csúszda sincs már nagy és strapabíró, csak alacsony és kicsi. És ez igaz minden játékszerre. Kicserélték a játszótereket, máshol meg csak simán lebontották. És nem építettek újat.