Amikor úgy érzed, hogy teljesen padlón vagy, amikor teljesen összetörve érzed magad, akkor mi ad erõt, mibe kapaszkodsz, hogy fel tudj állni?

Semmiből. Talán ha lennének barátaim... de nincsenek. Már régóta teljesen magam alatt vagyok, és nem látom a kiutat.

Belenézek a három kutyám szemébe, akiket utcáról-gyepiről hoztam el a halál elől és olyan hála, szeretet van bennük, hogy ha ujjongani nem is kezdek örömömben, de felvidít a tudat, hogy nekik én vagyok a legfontosabb. Nélkülem talán már halottak lennének, számítanak rám és bőghetek egész nap a szobában, mert ha már mást nem is, legalább őket boldoggá tudom tenni - egy kis labdázással vagy simogatással. :)

* nem bőghetek, bocsi