Az öngyilkosság minden esetben bűn? Mi van, ha az illető azért lesz öngyilkos, mert nincs más kiút a sors kegyetlen csapásai elől?

Azzal, hogy pokollal és hasonlókkal fenyegetőzünk, csak egyoldalúbbá tesszük az erről való gondolkodását és még inkább elege lesz az egészből, szerintem. Nem az ajtókat kell becsapkodni, hanem nyíltan kell beszélni a dolgokról. A vallásos magyarázatok csak egy-egy oldalát világítják meg a dolognak. Nem kezdek kisregénybe, csak hivatkozok pár dologra az érdeklődők kedvéért: sztoikusok, Szent Tamás, Durkheim, Buda Béla, öngyilkossági statisztikák és ennek háttere az Osztrák-Magyar Monarchiában, anómia Magyarországon, József Attila: Szabad ötletek jegyzéke - a versei mellett persze.

Emellett az, hogy tényleg nincs-e más kiút, nem tudhatod. Ha ért már boldogság az életben, szerintem ez nem így van.

A társadalmi és vallási normák nagyon bizonytalanul jönnek át és bár hatással van, de ha csak erre hagyatkozik valaki, nem fog boldogulni. Autonóm értékrendet kell kialakítani. Akinek egy kicsit is autonóm értékrendje van, azt nem befolyásolja más. Az önállóan fel tudja dolgozni az igen is húsba vágó vallási és egyéb kérdéseket. Akit csak külsőleg befolyásol a vallás és ezek a dolgok, nem gondolod, hogy az nem is szánja el magát semmire, mert mások véleményétől függ?

Túlságosan függünk másoktól, ez a gond, és nem tudjuk magunkkal megbeszélni az igazán fontos dolgokat. Sokszor nincsenek is ehhez megfelelő barátaink, olyanok, akik komolyan veszik ezeket a dolgokat és nem suhannak át rajta így:

"ugyan már ne butáskodj, megver az ördög"

"ilyen eszedbe ne jusson, megértetted?"

"hogy lehetsz ilyen önző? mit gondolsz mi lenne velem? szeretlek."

Szóval senki sem elég őszinte, de ez még önmagában nem ok semmire. A természet attól még szép. És ez lenne a kulcsmondat.