Miért van valami a semmi helyett?

Ha hiszitek, ha nem, pont ezt a kérdést szerettem volna föltenni, érdekes, hogy néhány nappal valaki megelőzött. És én is kb a hasonló gondolati soron töprengtem, de továbbvittem a gondolatot. A valami a semmi helyett, a komplex az egyszerű helyett uralja a világegyetemet.

Pedig logikusan azt feltételezhetnénk, hogy önmagától semmi anyagszerű nem tör a komplexebb lét felé.

Mégis az általunk ismert világ - már mi csak az ősrobbanásig tudjuk visszavezetni - első miliszekundumától minden létező rész elkezdte építeni a komplexebb formákat.

A szubatomi részecskék egyvelege miért nem maradt azon a szinten, szépen eloszlot volna a világegyetemben mint egy porfelhő. De létrejöttek az atomok. Az egész világegyetem egy hatalmas hidrogénfelhő lett. De ez sem volt elég, az anyag hidrogénből továbbépítette magát, héliummá, aztán sorba az egész periódusos rendszert.

Hogy került az a rengeteg energia a hidrogénatomokba, hogy 3 grammal ki lehetne szárítani a Balatont. Testünk annyi energiát hordoz, hogy el sem tudjuk képzelni. A tömegünket kg-ban pont a fénysebességnek m/s-ban számított négyzetével kell megszoroznunk, hogy az energiánk mennyiségét megsejtsük, 300 millió-val a négyzeten.

A létrejött anyag is önmagát kezdte szervezni, kompexebbé és kompexebbé. A létezésünk abszurd. A semmiből, hogyan juthattunk ide? A teremtés nem egy pillanat volt, hanem a világegyetembe kódolva működik, a legapróbb létforma is teljesedni akar, ahogy a legmagasabb általunk ismert, maga az ember is. Olthatatlan vágyet érzünk arra, hogy többé és többé váljunk. Ez pedig a világegyetem első pillanatától létező szubatomi részecskéinkbe már bele volt kódolva.

Honnan van a rendező elv, ami ezt lehetővé teszi? A helyett, hogy ne lenne semmilyen szabály. A szabály is valami, a világegyetemet pedig a rend határozza meg, ami egy komplex kultúra, nem pedig anarchia. A rend is valami.

Isten léte kézenfekvőnek tűnik. De szabályokban gondolkodó emberként nehéz elhinni, mert nem magyarázható. Pedig a rádiósugárzás is létezett mindig még 200 éve se hitte volna el senki, hogy olyan van, hogy a Föld másik felére sugárzással üzenetet küldünk.

Olyan mintha egy játék terepasztalon mozognánk és keresnénk a terepasztal bokrait funkcióit. Látnán minden tökéletesen működik, rájönnénk, mi működtet mit. Csak azzal nem foglalkoznánk, hogy miért van terepasztal a helyett, hogy ne lenne.