Mit tegyek, hogy egyenesbe jöjjek?

Először is gondold át alaposan a dolgokat. Biztos, hogy annyira pocsék a helyzet, mint most látod?

Én a napokban töltöttem a 23-at, és eléggé el voltam kenődve, hogy nem értem el semmit az életben. De a barátnőm rávilágított, hogy tévedek, hiszen már van egy szakmám, két másikat pedig tudok, csak papírom nincs róla. Az ország egyik legjobb egyetemén tanulok. Volt egy tök jó munkám. Stb.

A másik dolog: soha nem késő. 23 évesen még fiatal vagy. Fejezd be minél előbb ezt a szakot, amivel szívsz, akkor legalább lesz egy diplomád.

És találd ki, mit szeretnél. Külföldre mennél? Itthon keresnél állást? Vállalkozást indítanál?

Mindent már most el lehet kezdeni szervezni, utánajárni, intézni. Ha itthon dolgoznál, nézd meg, mik a követelmények a kiválasztott munkakörben és készülj arra már most. Ha külföldre mennél, akkor tanuld a nyelvet. stb.

Az a lényeg, hogy legyél "proaktív", keresd meg, mit tudsz tenni az életed előremozdítása érdekében. Abból indulj ki, hogy mindig tudsz valamit tenni, legfeljebb lusta vagy megkeresni, mit.

Nekem is van egy gyerekkori álmom, amit szeretnék megvenni. Így amióta egyetemista vagyok, gyűjtögetek rá. Persze mindenki csak lesajnál, hogy miért csinálom, hisz így az életben nem tudom megvenni. 3 millió kéne, havi 10 ezreket teszek félre. Tudom, hogy ebben a tempóban sosem lezs egyben az a pénz. De amikor elkezdek dolgozni majd és intenzívebben gyűjteni, ez a pénz annyival lerövidíti azt az időt, amíg gyűjtenem kell rá. Ezen kívül motivál is.

Gondolj bele, ha csak 10 ezreket elkezdenél félrerakni, pár éven belül emglenne az autód úgy, hogy tulajdonképpen észre sem veszed, hogy gyűjtöttél rá!

Nos ez a kerdes amilyen egyszeru olyan bonyolult,de a lenyeg ,hogy sokan vannak akik hasonlo cipoben jarnak ,akar be merik vallani maguknak akar nem.Ezzel nem vagy egyedul.Most lehetne irni egesz regenyeket arrol,hogy pl. talald meg onmagad ,vagy a hit ami megment,de szerintem egy a fontos probalj meg leulni es tisztazni magadban,hogy te milyenek latod magad,es,hogy szerinted mire lennel kepes.Kozhelynek hangzik,de sosem keso valtoztani,ezt a magam peldajabol tudom.35 evesen indultam el a nagyvilagba egy keves penzel es nem mondom ,hogy bejott de mara mar elegedett vagyok az elettemel.Nem vagyok milliomos es nincsenek mindenapos partyk,de mara mar olyan munkat vegzek ami nem csak

szorakoztat de kikapcsol is,igy kevesebb lett a vita a parommal is es sok minden megoldodott ami azelott ugymond az utamba allt.Persze adot,kozuzemi szamlakat most is fizetni kell es van neha elmaradas ,de

kevesebb stressz er,ami mint jol tudjuk hajlamos az onertekelesi problemakba uldozni.A masik fontos dolog ami sokat segit,hogy ne zarkozz el,probalj meg sok baratot,havert keriteni ,mert sosem tudod ki

mikor mond valamit amiben meglatod a lehetosseget.Tudom ez nagyon tavlati dolognak tunnik de sajnos mas nem nagyon van.Csak ne add fel.

ui:Errol eszembe jutott egy idezet a Star Wars: Klonok haborujabol

" Higgy magadban mert kulonben senki nem hisz benned "

:))))))))

Azert azt meg hagy tegyem ,hozza,hogy egy baratno ugyanolyan visszahuzo ero is lehet amellett,hogy lelki segitseg.Peldaul: te tudsz angolul van diplomad a csajod meg nem tud angolul es annyira nem kepzet ,te meg kulfoldon kapsz lehetoseget.....gondolj bele lehet,hogy jo fej a csaj

de kulfoldon ahol nem igazan tudsz szamitani senkire (rosszabb esetben)

meg el is kell tartanod ot,es ez olyan oriasi emberfeletti dolog ,hogy ember legyen a talpan akit sem lekileg sem fizikailag nem vag haza.

Szoval a tanacsom az lenne ,ha erdekel ,hogy elobb teremts magadnak egzisztenciat,epitsd fel nagyjabol a magad onallossagat es aztan menj bele egy kapcsolatba,mert ha masiktol fuggsz hamar tonkre mesz lelkileg.

Raadasul csajokat is konnyebben szedsz fel ha latjak ,hogy onalloan megallod a helyed.Aztan ha veletlenul balul sul el egy kapcsolatod akkor sem kell ujrakezdened az eleted.Es az sem rossz amit tervezgetsz hogy vilaogt latsz,el sem hisszed mennyire kinyilik az ember szeme es,hogy mennyi tapasztalatott szerezhetsz.Nagyon sokat tanul beloe az ember.

Valakinel meg az jon be,hogy bele se gondol csak nekivag dolgoknak es majd lesz valahogy. :)

Első vagyok. Tény, hogy van párom, de azt is el kell mondjam, hogy ha gond van, inkább támaszkodhatok a legjobb barátnőmre, mint rá.

A család téma ismerős. Vannak olyan családok, amik egyszerűen megfojtanak. Az enyém is ilyen. Ha meglátogatom a szüleim, utána 3-4 napig teljes letargiában vagyok, mert a kínkeservesen összekapart önbizalommorzsáimat egy perc alatt szétrombolják.

Mondjuk én épp ezért már lassan tíz éve leléptem tőlük, mert éreztem, hogy tönkretesznek.

Mindegy, ugyanoda lyukadunk ki. Ott szúrod el, hogy meggyőzöd magad, hogy úgyse tudsz mit tenni. Meg úgyis csak szépen lassan, egyesével lehet. Hadd jegyezzem meg, hogy ha egyesével akarsz változtatni, az nem fog menni. És ha megy is, itt évekig tartó dolgokról van szó, tehát valóban nem jutsz sehova 30 éves korodig.

A megoldás itt az, hogy pénzt gyűjtesz, mialatt megcsinálod a diplomád, lelépsz, és belevágsz valamibe, ami előrébb mozdítana. Ad abszurdum elmész óceánjáró hajóra dolgozni. De ennek már most el kell kezdeni utánajárni. Minden egyes elvesztegetett napot elveszítesz.