Mit másoltál utoljára ctrl+c-vel a gépeden? Illeszd be ide ctrl+v-vel, csalni nem ér!

"a varázsló pedig ment az utcán, ahogyan a varázslók szoktak. láthatatlanul. ha valaki most azt kérdezte volna: "van itt valahol egy varázsló?", talán mindenki azt mondta volna, hogy nincs. ha mondjuk valaki, teszem azt, egy erkélyről vagy egy nagy ház tetejéről szétkiabálta volna: "hé, halló, emberek, nem látott valaki erre egy varázslót?", akkor a járókelők, a kalauzok, utasok, kocsivezetők, postások és biciklisták, úgy lehet, mind azt mondták volna: "ugyan, kérem! micsoda ötletei vannak! ezért ment fel a tetőre? nagyon jó! jöjjön le, és kiabáljon innen föl! varázsló, remek! mért nem mindjárt egy hétfejű sárkányt akar, vagy egy vízitündért?"

szóval senki se látta. arra járt éppen ez időben egy messzi külső országból való fényképész, és le is fényképezte ezt az egész dolgot. minden ott a képen, de hol a varázsló? sehol. tessék csak keresgélni... látja valaki?

a képen nincs rajta, persze. de nem is varázsló az, akit fényképezni lehet. tessék csak keresni... nincs, nincs, nincs sehol. holott ott van, különben nem mondanám. tessék jól megnézni a képet... - ahol nagyon nincs, ott van. vagyis... mindenütt. ami a fényképésznek a sehol, az a varázslónak a mindenütt, ezt tessék jól megjegyezni.

és ezzel már jobban ismerjük a varázslót, mint eddig, ugyebár? tudniillik ő nem csak itt volt éppen. hanem másutt is. és ott se látták. ez egyszerű. csak persze varázslónak kell lenni hozzá.

itt is volt, ott is volt, s főként persze a gyerekekre figyelt, a kisebb-nagyobb gyerekekre, az ilyen varázslók régi szokása szerint. hogy nem keveredik-e bajba valamelyik, nincs-e szüksége valamire, nem kell-e segíteni, mert akkor hipp-hopp, ott terem. így szokták az ilyen varázslók...

most már meg is mondhatom, e varázsló nem volt senki más, mint éppen hogy az, akinek a neve, ha benne lenne a telefonkönyvben, hát így lenne benne:

"csilicsala bácsi

hites barázsló, rendel gyeremekek számára egész nap és egész éjszaka, hívásra azonnal jelentkezik, hívás nélkül egy kicsivel előbb!"

hát ő volt az, aki szokásos körútját végezte éppen, itt és mindenütt. s amint ment, mendegélt e hatalmas szerte-széjjelben, melynek se vége, se hossza, elért egy iskolához, ahol egy kisfiút vettek körül a pajtásai. egy gyuszi nevű kisfiú volt, teljes nevén balogh gyuszi.

gyuszi gyakran szokott bajba keveredni. most is éppen bajba keveredőben volt. miatta termett ott az iskolaudvaron csilicsala bácsi, a varázsló. nagyon gyorsan meghipp-hoppozta a dolgot, úgyhogy mielőtt odaért volna, már ott is volt.

balogh gyuszi szájharmonikázott. nagyon szeretett szájharmonikázni, és ha csak tehette, hát tette. néha akkor is tette, amikor nem tehette. így például egyszer elővette a szájharmonikáját éppen fekete tanár úr óráján, igaz, hogy már az óra végén, mikor hajszál híján csengettek. elővette, és lehelethalkan belefújta, hogy "szeretnék szántani, hat ökröt hajtani!". ebből persze baj lett.

- úgy?! - mondta fekete tanár úr. - balogh, te szeretnél szántani, hat ökröt hajtani? hát most itt maradsz egy kicsit az osztályban, és gondolkozol ezen! szántottál te már?

- nem még, tanár úr, kérem, nem volt alkalmam, ugyanis...

- elég! hajtottál te már hat ökröt?

- még nem, tanár úr, kérem, mert az én...

- hát most szépen itt maradsz, és amíg a többiek hazamennek, te egy órán át gondolkozni fogsz azon, hogyan is kell szántani és hat ökröt hajtani.

ilyesmi gyuszival elég gyakran megtörtént. most éppen úgy látszott, mintha semmi baj sem volna. ámde a legtöbb baj úgy kezdődik, hogy mielőtt van, még nincs. illetve mielőtt itt volna, az ember még nem tud róla. de a varázsló már közeledett...

igen, csilicsala bácsi már kimondta magában a hipp-hoppot, mikor gyuszi még javában fújta a harmonikát."

Mit másoltál utoljára ctrl+c-vel a gépeden? Illeszd be ide ctrl+v-vel, csalni nem ér!

:D

í

rossz a hosszú í-m és kell hogy tudjak írni :d