Van itt pozitív gondolkodású FÉRFI?

Ha nem haragszol, én megosztom a nézeteimet erről.

Néha megnézem a Titok című filmet, mert tagadhatatlanul ad egy érzelmi löketet, ami után jobban érzem magam egy darabig. Viszont nem gondolom, hogy ez valamiféle modern varázslat lenne, és ez után csak jó dolgok fognak velem történni. A színészeken is látszik, hogy csak egy szerepet játszanak, és tisztában vannak vele, ez mit jelent.

Erről az egész ezoterikus dologról azt gondolom, hogy elkeseredett emberek ássák bele magukat. A "normális" emberek, akik amúgy rendben vannak pszichológiai szempontból (vagyis tisztában vannak vele, hogy az élethez hozzá tartoznak a boldog és szomorú pillanatok is, a veszteségek, csalódások, és helyükön tudják ezeket kezelni), azok nem lesznek ezoterika hívők.

Ajánlom figyelmedbe Eric Berne műveit.

Minden jót!

24N

Ha nem jött be az élet, akkor hogy lehet pozitívan gondolkozni? Rettentően felbosszant a "life is good", "take it easy", "be happy" ars poetica. Ugyanis, ha valakinek van rá oka, akkor vigyorogjon egész nap és tekintsen pozitívan a jövőbe, de ha valaki pl. az egész családját elveszíti, akkor ki meri mondani, hogy csak pozitívan. Pofán is röhögném nyíltan.

Szóval van mindkettőből, de mindegyik hagyja békén a másikat. Ha meg valakinek nem tetszenek a negatív gondolkodásúak, keressen mást vagy egy kutyát. Az mindig pozitív és állandó jelleggel örül.

19:21 vagyok.

Alapvetően nem vagyok híve a pozitív gondolkodásnak. Ha valaki reálisan szemléli a világot, láthatja, hogy semmi sem pozitív és semmi nem negatív, és mindennek az ellenkezője is igaz. Éppen ezért a negatív gondolkodásnak sem vagyok híve. A gondolkodásnak és az örökös kérdezésnek viszont annál inkább.

Amúgy meg Einstein mondta, és valószínűleg ebben (is) igaza van, hogy "aki nem tud csodálkozni és borzongani az élet titokzatos szentélyében, az olyan, mint a halott, akinek a szemei becsukódtak."

Na látod, csaje, ebben nem értek veled egyet! Véleményem szerint a legtöbb ember vagy nagyon feketén vagy fehéren látja a világot, és reálisan csak kevesen szemlélik. Persze, a realitás mindenkinek mást jelent.

Ha hálásan tudsz visszatekinteni a napodra és megköszönni a dolgokat, amiket kaptál/véghez vihettél ma, és a nehézségekben is sokszor észreveszed a lehetőségeket, kiegyensúlyozott leszel annyira legalábbis, hogy sz@rul ne érezd magad a bőrödben. Ez meg mindenképp megéri.