Én is öngyilkos legyek? Mi a véleményetek öngyilkos-jelölt fiatalok? Két hónap alatt eltemettem édesanyámat (rákos lett) és a 24 éves fiamat, aki öngyilkos lett egy lány miatt. Itt hagytak teljesen egyedül ezen a világon és csak egy kutyám maradt.

Lehet hülyén hangzik, de ez megríkatott :"(

Nem tudom mit csináljon... tegye amit jónak lát, de ne ölje meg magát. Húzza föl magát. Biztos van egy pár segítő kéz aki megragadja önt, és kihúzza a bajból. Reménykedjen.

Ez nagyon szomorú,hogy egy egészséges ember ilyen baromságok miatt öli meg magát,mint szerelmi bánat.

Sajnos vannak beteg,kilátástalan helyzetbe került emberek,akik kénytelenek ezt az utat választani.

Az a baj,hogy a gyerekek azt látják,hogy az élet nem szól másról csak a szerelemről,a csapból is ez folyik,ami valójában egy múló érzés...és ráadásul 24 éves,azért az már nem tini,én úgy sejtem,hogy későn érő típus lehetett.

Kedves kérdező,te egy egészséges ember vagy,feltételezem.Sok dolog várhat még rád az életben.A múltat ugyan sosem fogod elfelejteni,de minden ember sérül élete folyamán,igaz te extrém módon sérültél,lehet hülyén hangzik,és nem viccből mondom,de ha már egy kutyád van akkor már azért érdemes élned,annyi kóbor állat van sajnos.Még az is lehet,hogy lesz új kapcsolat is az életedben,de ha nem,akkor mással is lekötheted magad,ha már van egy háziállatod az neki és neked is jó,neki is szüksége van rád,aztán lehet még ettől magasztosabb célokban is részt fogsz venni,kitudja..

Sok sikert!

És szerinted kérdező az kicsit nem önző dolog tőled, hogy szerinted a fiadnak azért kellett volna életben maradnia és kínlódnia a továbbiakban, hogy téged boldoggá tegyen?

Amúgy meg ha annyira jó anya lettél volna, akkor nem öli meg magát, mert érezte volna, hogy van támasza a krízishelyzetben és van, aki még mindig szereti. Szerintem annyira nektek nem volt közeli a kapcsolatotok, legalábbis a fiad egyáltalán nem érzett ilyesmit, az pedig leginkább a szülő feladata, hogy a gyerekével jó legyen a kapcsolata és nem fordítva.

Az én anyám is folyton azon nyavalyog, hogy soha nem beszélek meg vele semmi problémát. Még jó, hogy nem teszem, mert mindig, amikor kiöntöm neki a szívemet, akkor max. legyint egyet nagy röhögve, hogy ez nem is akkora nagy baj vagy annyit mondd, hogy menjek el pszichológushoz, ha lelki bajaim vannak. Csak az a baj, hogy nekem nem erre van szükségem, hanem egy igazi anyára, aki meghallgat és segít. Amikor meg már ott tartunk, hogy miért nem mondok neki semmit, akkor jön az érzelmi zsarolás, hogy bezzeg ő mennyire szeret engem. Hányingerem van ilyenkor tőle.

Legyen ez a sajnálatos eset okulásul minden szülő számára...

Azt kell megerteni, hogy aki ongyilkossagra keszul, annak beszukul a tudata, nem lat ertelmet az eletben es semmi masban. Nem onzesbol teszi amit tesz, hanem megvaltja magat a szenvedestol, ami sok esetben mar szinte fizikai fajdalmakat okoz!

Ezt mondjuk megerteni nem lehet. Csak az erti, aki hasonlo cipoben jar es tudja milyen mindennap kuzdeni az ongyilkossagi gondolatok, a lelki fajdalom ellen, az ellen, hogy az elettel szemben elvesztette az erdeklodest stb...