Mikor es miert sirtal utoljara?

Pár napja, amikor rájöttem, hogy sose lehetek olyan vékony, mint a legjobb barátnőm (1 éve szültem, neki nincs még gyereke és nem tudom megállni, hogy ne hasonlítgassam magam hozzá, ha együtt megyünk valahová).

Olykor csak úgy idegrohamot kapok. Sírok egy zenétől, egy képtől, semmi különösebb inger nélkül. Legutóbb pár napja sírtam, a boldogságtól, ez is teljesen váratlanul tört rám. :D

Legutóbb tegnap este sírtam, a felgyülemlett feszültség miatt. Egyébként ritkán szoktam, ha pedig mégis akkor annak az 50%-a valami megható jelenet miatt (pl filmben).

Ma hazafelé a buszon. Az ablakon kinézve emlékek törtek ki bennem, mindezek mellett még a zene amit hallgattam, is "síratós" volt...

tegnap este mert a párom elment szívni a barátaival és itthon maradtam egyedül + a rengeteg gond ami ránk zúdult... kb. minden napos :S

Karácsonykor,mert akkor előjött minden rossz dolog,veszekedések stb...

Én pénteken, de örömömben. Ultrahangon voltunk, és láttam a pocaklakóm, kinyitotta a szemét, száját, láttam, ahogy kortyolgatja a magzatvizet, dörzsölgeti a szemét... Aranyos volt.

Múlt csütörtökön, amikor anyu telefonált, hogy meghalt a nagymamám. Ezt csak tetézte, hogy se az ápolási otthon, se a dokik nem mondták el 3 éve anyunak, hogy gyomorrákja van. Azt hittük, "csak" fekély. Amikor az otthonban megtudták az ápolók, hogy anyu ki akarja venni, mert nem nagyon törődnek vele, és egyre csak fogy, holott kifizette a 2,5 millát a szobáért, meg további 80 ropit havonta az ellátásért, na, hamar bedugták a kórházba, nehogy már vissza kelljen fizetniük a pénzt. És ott halt meg. Még fájdalomcsillapítót se kapott sose, csak olyann szurikat, amiktől félelmei voltak, és ezért mondogatta mindig, hogy jaj mi lesz velem, satöbbi, amin mi mindig úgy kiakadtunk és bemérgesedtünk. Hát ezért volt minden, és mit se tudtunk róla. Szörnyű! :"(

Vasárnap, amikor a barátommal búcsúzkodtunk. Most egész hétköznap nem talizunk, nagyon hiányzik. Akkor olyan édesen ölelt :) és ugy megkönnyeztem, tudtam, hogy nehéz lesz nélküle a hét...