Miért nem tudok beletörődni egy családtag elvesztésébe?

Hagyni kell, hogy az idő valamennyire kezelje a sebeket. Ez közhelynek tűnhet, főleg, hogy már 2 év eltelt. Az a baj, hogy az ilyen dolgokon sajnos nem tudunk változtatni.

A gyász az, aminek a feldolgozása időbe telik és még sok év után se lehet azt mondani, hogy feldolgoztuk. Egyszerűen csak hiányzik az a személy.

Arra nem gondolhatsz, hogy követed őt, mert a saját dolgodat megkönnyítenéd, de azokét nem, akik téged szeretnek.

A kérdésre:

1. azért, mert nagyon erősen vagy nagyon ambivalensen kötődtél hozzá, (azt nehéz elengedni, akivel kapcsolatban nagyon ellenétes és zavaros érzelmeket táplál magában az ember)

2. azért, mert a gyászmunkát (a gyászszal való megküzdést) még nem végezted el.

Nekem a nagyapám hiányzik, mert ő volt a Világ. Apám helyett apám, anyám helyett anyám. Gyászolom, és ez tényleg nem könnyű, tekintve, hogy a halálával teljesen árva lettem.

Kitartást, és ne akarj utána menni! Az "utána menni" érzése is a gyászhoz tartozik. Én ilyenkor azt szoktam magamnak mondogatni, hogy biztosan nem örülne nekem, ha meglátna időnap előtt, amikor nekem még itt dolgom van. Mit mondanék neki? "Papa, megfutamodtam az élet elől, annyira hiányoztál?" Ő nem ezt várná tőlem, hanem azt, hogy éljek és tegyem a dolgomat.

Lehet, hogy ez neked nem sokat segít, azért mégis leírtam, hátha nálad is működik valami hasonló. Én magam sokszor átlendültem ezzel a gyász fájdalmainak nagyon mély holtpontjain.

Nekem nagymamám halt meg már kb 2 éve. Amikor beteg volt én láttam hogy nagyon szenved és alig él már. Szörnyű volt látni ahogy egy ember akit nagyon szerettél és mindig vidám volt hogy tönkreteszi a betegség. Már akkor tudtam hogy nincs sok ideje hátra. Mikor meghalt én inkább megkönnyebbültem mert tudtam hogy most már nem szenved tovább és egy jó helyre került. Sokat segítettem neki amikor beteg volt és (nem tudom mennyire hiszel az ilyenekben) az álmaimban sokat látom és üzen nekem hogy legyek jó és hogy szeret engem és én is mondom hogy sosem fogom elfelejteni. Nem tudom hogy hogy viszonyulsz ehhez én vallásos vagyok és mindig kértem az urat hogy segítsen túlesni az ilyen dolgokon és remélem neked is elmúlik ez a szomorú és nehéz idő.de sose tegyél őrültséget mert lehet hogy te elmész de a szeretteidnek nagy fájdalmat tennél a szívükre és ezt te sem akarhatod. De ne feledd ő él még a szívedben és most biztos jó helyen van.

Remélem tudtam segíteni valamennyire.