Valakinek nincs kedve beszélgetni?

Félénk vagyok, és régebben kiközösítettek vagy bántottak, és ezek legtöbbször fiúk voltak. Nem bízom bennük akár ismerem őket, akár nem. Ha látok valahol az utcán több fiút egyszerre rögtön azt gondolom, hogy bántanak vagy ilyesmi. Mégha nem is ismernek csak éppen el megyek mellettük. Ha velük beszélek nem tudok felszabadult lenni, nem tudom önmagam adni. Még apámmal sem jövök ki jól.

Nem teljesen vagyok felszabadult most sem.

Kicsit igen, mert nem személyesen találkoztunk, bármit kérdezel, jól meg tudom gondolni a válaszomat, még ha izgulok is. Élőben nagyon meg sem szólalnék.

Én a lányokkal általában jól megvagyok. Sokkal jobban megbízok bennük. Akiket eddig ismertem, nem cikizték ki az embert mert genetikailag kicsit elb@aszták, vagy nem cseszegették állandóan bántó megjegyzéssel mint azt a fiúk nagy többsége teszi. Én is szeretek hülyülni, de utálom mikor arról van szó, hogy ki tudja jobban megalázni a másikat.

Sajnos az átlagos fiúk ilyenek. Nem csak Kecskeméten, még a környékén és meszebb is. Általában minden társaság megkeresi maga körül a leggyengébbet, és azon megy a verseny, hogy ki tudja jobban megbántani. Míg ha egyedül találkozok egy alapjáraton szemét emberrel, szinte rá sem ismerek milyen normális is tud lenni.