Jó vagy rossz ez a vers szerinted?
Ha ezt tudná… – nem számít
Nagyon ritka az olyan seb,
Amely után nem marad heg;
Gyógyulatlan helye mindig
Emlékeztet rá egy kicsit.
Ha a lélek kettéhasad,
Nincsen törvény, se akarat,
Hogy hibátlan repedése
Ne változzon át pecsétre.
Így az elme s az érzelem
Lett nem rég az én bélyegem,
Mert a némber olyan gazda,
Kinek selyme legfőbb java.
Mit tehetnék? Mit is tegyek?
Elült a köd és fellegek;
Ámde nekem mégis sóvár –
Üres vagyok, mint egy sóvár.
Nem jönnek ki a rövis, és a hosszú szótagok.
Az a "sóvár" annyira kecskerím...
Írd át, és ügyelj a ritmusra, és a szótagszámra!
Kedves második válaszoló!
Az egészet szabályos felező 8-asban, magyaros ütemhangsúlyos verselésben írtam, az utolsó rímpár meg így jött ki, mert szeretem az önrímeket, főleg ha mást jelentenek a szavak.
Lehet, hogy így írtad, de akkor sem jön ki!
A kedvemért válaszd el szótagongént, és jelöld be, hogy rövid, vagy hosszú.
Utána hasonlítsad össze a versszakokat. Tök más.
A sóváros rímről, meg a rímhányó Romhányi jut az eszembe.
Ott szemben a teátrummal
Megittam egy teát rummal
De mire a tea kész lett
Eltörött a tea készlet
Olyan komoly az egész vers, a végén meg jön ez a sóvár... és az olvasó felröhög. (De legalábbis felszisszen...)
Na, hallgass rám, nem fikázni akarlak, csak ilyen csípkedős stílusom van. A magam módján segíteni próbálok, mert ügyes vagy, és van benned fantázia.
Ha nem tartanálak tehetségesnek, és gagyinak tartanám a verset, akkor nem is írtam volna ide.
A sóról az üresség, az élettelenség jut eszembe (lásd Holt-tenger), ezért jött ez így ki. De gondoltam még az óhaj-sóhaj rímpárra is, ám az nem lett volna olyan jó:
(...)
Ámde nekem mégis óhaj,
Így ha látom, csak egy sóhaj.
Mondjuk nem értem, miért mosolyfakasztó ez a két sor, azért köszönöm, hogy kifejtetted válaszod!
Ezzel az óhaj-sóhaj rímpárral nagyon szép!!!
És sokkal kifejezőbb. :)
Az óhaj-sóhajos verzió nekem is jobban tetszik. Az első fele nagyon jó, a harmadik versszak második fele nekem nem tetszik.
De összességében nem rossz :)
Na emberek, élve hozzászólásokkal (és köszönet is értük) és a mai kipihentséggel, átírtam egy kicsit, remélem valóban jobb lett. Íme:
Nagyon ritka az olyan seb,
Amely után elvész a heg;
Gyógyulatlan helye mindig
Emlékeztet rá egy kicsit.
Ha a lélek kettéhasad,
Nincsen törvény, se akarat,
Hogy hibátlan repedése
Ne változzon át pecsétre.
Ekképp elme és érzelem
Lett nem rég az én bélyegem,
Mert a némber olyan gazda,
Kinek selyme legfőbb java.
Mit tehetnék? Mit is tegyek?
Bár elültek a fellegek,
Ámde nekem mégis óhaj,
Ezért látva csak egy sóhaj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!